SzilvavacsoraGaraczi László az Olvasóligetben - 2009. augusztus 28.

Az Olvasóliget balatoni búcsúja a szigligeti strandon volt. A JAK-táborhoz is szervesen kapcsolódó rendezvény vendége Csaplár Vilmos és Garaczi László volt. A műsorvezető Nagy Gabriella mellett a magas labdákat olykor-olykor a közvetlenül mellettük röplabdázók is feldobták. Aztán a röpisek áttértek a lábtengóra, ezt Kukorelly Endre vágyakozva szemlélte. Nagy Gabriella pedig az olvasással kapcsolatos kérdésekkel nyitott.
Csaplár Vilmos most éppen Darvasi új regényét a Virágzabálókat olvassa. Csaplár megkülönböztette ezt az olvasást a munkához kapcsolódó,   szakmai olvasástól. Garaczi is így tett, amikor elmesélte, hogy most éppen készülő-formálódó katonaregényéhez olvas forrásokat.


Ezután rögtön meg is ismerhettük az új regényt, melynek címe egyelőre Arc és hátraarc. A regényrészlet egy tizennyolc éves fiatalember (a tizennyolc éves Garaczi László?) utolsó szabad nyarát idézi fel. Passzív, mégis izgalmas lebegés a gimnázium és a katonaság között. A szövegre különösen vevő volt az a 8-10 kiskamasz (zömében lány), aki a strandról sétált az irodalmi piknikre. Pajkos összenevetésekkel, derült kacajokkal kommentálták a felolvasást. Például az ilyen mondatokat: "Hippi akarok lenni hippik nélkül, vagy legalábbis kevés hippivel." A készülő regény Garaczi önéletrajzi sorozatához kapcsolódik. Ám ez önéletrajzi fikció, hangsúlyozta Garaczi. Nem emlékiratok, hanem regények, melyeket néhány ismétlődő motívum sodor egymáshoz közelebb.

Ezt követően Csaplár Vilmos olvasott fel a Hitler lánya című regényéből. Csaplár nem egy részt választott ki, hanem a regény három részének három dimenzióját érzékeltette (a Pipás Pista-szálat, az 1944-es hezitáló zsidómentést, és az 1956-os forradalom pesti jeleneteit). Közben felsírt egy kisgyerek és megérkezett Konrád György.  Egy rossz és egy  jó dolog, fűzte hozzá Csaplár.

Végül a Balaton vizére evezett át a beszélgetés. Csaplár és Garaczi is rák-jegyben született, innen a vonzalom a vízhez, vélte Garaczi. Csaplár pedig felidézte első szigligeti élményét. 1970-ben jutott el ide először,  s ahogy barátnőjével sétált a part felé, legnagyobb örömére szilvafák szegélyezték útjukat. A szilva az egyik kedvenc gyümölcse, tudtuk meg. Mára már diófák lettek helyette, állapította meg Csaplár. Később az Alkotóházat is megismerte. Egész nap kopogtak az írógépek, születtek a remekművek, csak Csaplár szobájában volt csend. Nem ment neki a munka, viszont ő nekiindult és meg sem állt Tapolcáig vagy Keszthelyig. Később eltűntek az írógépek, viszont megjelent Csaplár szobájában is az ihlet, a Hitler lánya érdemben itt született meg.

Az Alkotóház vacsorájához szilva volt a desszert .