Szárnyaló tehetségű fiatalok

A VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó remélhetően túljutott az özönvíz időszakán, vasárnap este már zavartalanul megtartották a szabadtéri programokat, újra árulták a könyveket, és a Széchenyi téren az ünnepi könyvhét szerzőivel pódiumbeszélgetéseket folytattak.

A pécsi fesztivál egyik problémája, hogy túl sok minden csak egyszer látható, azonos időben kezdődik, így jó néhány dolgot nem lehet megnézni, amit az ember szeretne, míg délelőtt meg délután még bővíthető lenne a program. Ezért például azt a módszert választottam, hogy csak egy "félidőt" néztem meg a Dante Caféban – amely lényegében hajnalig nyitva tartó, jókora szabadtéri helyiség, fesztiválklubként is működik – a Prizma improbajnokságból. Ennek keretében színészszakos hallgatók mérték össze improvizációs képességüket, és a közönség a feladatok után tárcsákkal szavazott, hogy a négy csapat közül melyikük teljesítményét tartja jobbnak. A feladatokat ott helyben kapták a szereplők, és egyperces gondolkodási idő után már fel is kellett menniük a színpadra, és akár tárgyat vagy állatot is el kellett játszaniuk, vagy éppen egy megadott szituációban helytállniuk. Ez amellett, hogy jó szórakozás a publikumnak, lehetőség az ifjú színészeknek arra, hogy viszonylag rövid idő alatt számtalan figura bőrébe bújjanak, és a legváratlanabb színpadi helyzetekre is jól reagáljanak. A találkozónak egyik nagy erénye, hogy számos vizsgaprodukció látható, a fiatalok megismertethetik magukat a szakmával, megtapasztalhatják, milyen nem hazai pályán, idegen közönség előtt fellépni.

De lehetőséget kap az idősebb korosztály is. Tarr Mari, a Madách Színház és megszámlálhatatlan mennyiségű tévéjáték súgója már benne van – miután maga is nagydobra verte, így én is leírhatom – a hetvenötödik évében. De ez tényleg nem látszik rajta. Olyan vehemenciával, bájjal és humorral beszél nagy színészekkel való emlékeiről, hogy az egyszerre nevettető és megható.

A KoMa nevű, roppant tehetséges fiatalokból álló színházi társulás Garaczi László Plazma című darabját adta. Az együttes tagjai úgy rendezték be a teret, hogy a nézőtéri székeket minden irányba elfordították. Aztán kiderül, hogy ez azért van így, mert közöttünk játszanak, fordulnunk kell a törzsünkkel, a tekintetünkkel, hogy láthassuk a különböző jeleneteket. A színészek civilben vannak, jelmez, díszlet nincs, kellékként is csak néhány narancsra van szükség. Ruszt József kovácsolt a pénztelenségből így erényt annak idején, amikor a Független Színpadot megalapítva, bemutatta a Rómeó és Júliát.

A KoMa fiataljai is teljes értékű színházat adnak elő. Gúnyos, élvezettel pimaszkodó, éles szemű megfigyelésekkel teli életképeket játszanak el a mindennapjainkból, pellengérre állítva a média bornírtságait, vagy éppen beleérzéssel, de szintén ironikusan megmutatva, hogy a fiatalok miként nem találják a helyüket ebben a tébolyult világban. Friss, üde, okosan szemtelen színházat játszanak, méltán válogatták be őket a versenyprogramba.

Bóta Gábor, Magyar Hírlap