Sonnevend Júlia: Garaczi László: Gyarmati nő

„A 'kistörténet' a szépirodalom szakaszjegye. Amikor a metróhoz szakaszjegyet váltunk, tudjuk, legfeljebb három megállónyi lesz az előttünk álló út, ám ebbe a három megállóba valamiképpen mégis belesűrűsödik majd az utazás teljességének élménye.”

A "kistörténet" a szépirodalom szakaszjegye. Amikor a metróhoz szakaszjegyet váltunk, tudjuk, legfeljebb három megállónyi lesz az előttünk álló út, ám ebbe a három megállóba valamiképpen mégis belesűrűsödik majd az utazás teljességének élménye. Három megállóra található egymástól a Ferenciek terei templom és a Westend, a Parlament és az Országos Onkológiai Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Közép-Európai Egyetem. Elindulunk egy világból, és elérkezünk egy másikba, pedig nem valódi utazást terveztünk, csak amolyan majdnem-utazást.

A "kistörténet" is efféle gyűjtőfogalom, mert beleférhetnek Bartis Attila tárcái, Garaczi László novellái, Eörsi István kisnovellái, és talán elnézik nekem, de idesoroltam Nádasdy Ádám új kötetét is. Mert a kötet szövegei ugyan lírai formát öltenek, de mindegyik vers egyben teljes "történetet" is kínál.
E könyvheti művekben kevés karakterben lel formára Isten és betegség, holokauszt és otthonosság, globalizációs és nemzetállami szorongás. Kis helyen kell elférniük, de ez a hely olyan, mint Bartis egyik tárcájában a semmi: "Mert ahol semmi nincs, onnan föltétlenül tisztábban látja az ember a dolgokat. Az egészet, egyben. Nincs ez túlmisztifikálva, vannak helyek, ahonnan a dolgokat másképp látni. Persze, lehet, hogy nem tisztábban, jobban, de mindenesetre másképp, egyben az egészet. Hogy merről jön a fény, és hová esik az árnyék."
Garaczi László az egyik leginkább internetbarát kortárs magyar író. Könnyedén mozog a kultúra és az irodalom megváltozott technológiai közegében. Legújabb kötete válogatás a szerző novelláiból, amelyeket helyenként kicsit átírt, és új tipográfiai környezetben helyezett el. A kötet minimalista borítója, amelyhez a központi motívumot az internet kölcsönözte, szerintem a legérdekesebb könyvheti borító. (Egyetlen furcsasága, hogy nincsen rajta fülszöveg, így a szerzőről és a kötetről kizárólag külső forrásból értesülhet az olvasó.)
A könyv tipográfiai érdekességéhez hozzájárulnak a szövegek elé helyezett Garaczi-felvételek is. A kötet így meglepően közel kerül az online kulturális közeghez, amely több szempontból is elgondolkodtató megoldás. Hiszen az internet kapcsán épp a kontextusnélküliséget, illetve a minduntalan megújuló kontextuális közeget szoktuk emlegetni - és ezek a kérdések egy válogatáskötet esetében is megkerülhetetlenek. Mivel a válogatott novellák különböző kulturális világokból érkeznek, ezért két lehetőség vár rájuk: vagy helyet találnak az új kötettérben vagy egyes régebbi szövegek menthetetlenül "muzeális" darabok maradnak. Persze a muzeális létezés sem jelentés nélkül való, csak éppen azt fejezi ki, hogy egy szöveg ott maradt, ahol egykor volt.
Az új Garaczi-kötet olyan, mint egy nemzetközi konferencia, ahová a világ minden tájáról érkeznek. Vagy inkább egy változatosan interkulturális bloghoz, azaz online "naplóhoz" hasonlítanám, amely sokféle szövegtípusnak otthont kínál. Nehéz eldönteni, hogy mindez a kötet előnyére válik-e. Ezek a jellegzetességek egyfelől erősítik a könyv internetközeli jellegét, de mindeközben jelentősen meg is nehezítik az olvasást. Azt hiszem, hogy jobb lett volna a köztes megoldást választani, azaz kisebb terjedelmű, szigorúbban szerkesztett kötetet kiadni, figyelve például arra, hogy azért a "blog-hangulat" is megmaradjon. Például a Sóvárgás című szöveg bekerülését hosszas gondolkodás után sem tudom semmiféle indokkal alátámasztani. Miközben egyes korai és mostani szövegeket külön élvezet volt így és most "összeolvasni".
Gimnazista korom fétisnovelláját, a Larion és Laurát anno havonta elolvastam, aztán kimaradt néhány év, és most újra találkoztam vele. Mivel a szöveg a kötet vége felé található, ezért "el kell hozzá jutni", azaz óhatatlanul mást nyújt most számomra, mint egykor. De nem kevesebbet. A Larion és Laura annak idején a reményt jelentette, hogy van a Mohácsi Károly-féle irodalomtankönyv pszichologizáló ó-szemléletén kívül is élet. Ma pedig, a többi szöveg társaságában azt az érzést erősítette meg bennem, hogy igenis vannak olyan nagyon fontos mondatok, amelyeket csak Garaczi Lászlótól kaphatunk meg.
Élet és Irodalom