Ping!

Tárcatár

Néhány éve a feleségem látott egy hirdetést, hogy egy új bank reklámfilmes pályázatot hirdet, és a nyertes egymillió forintot kap. A szobánk és a konyhánk plafonján beázások, az ajtó alatt besüvít a szél, a kisszobai konvektor rendszeresen leáll, az ablakkeretek elkorhadtak az idők során, félő volt, hogy egyszer valamelyik ablakunk a hátsó udvarban játszó és állandó dzs! dzs! hangokat hallató Lacikára zuhan. Lacika akkoriban Darth Vader és Luke Skywalker ödipál-szamurájoid párbajának igézetében élt, és csak úgy lehetett rövid időkre elnémítani, ha a résnyire nyitott ablakon még az övénél is félelmetesebb dzs!-dzs!-ket küldtem a mélybe. A döbbent csendben szinte hallottam zakatoló gondolatait: mivel egymaga alakította Vader és Luke szerepét, a harmadik dzs!-ző nem lehet más, mint Obi van, aki ezek szerint bármelyik pillanatban előronthat a pincelejáróból vagy a kukák mögül lézerkardját pörgetve.

Kapóra jött a bank ajánlata, nosza, munkához láttunk. Semmi támpontunk nem volt, nem írtunk még reklámfilmet, csak annyit tudtunk, hogy a bank neve: ING. Ezen az ING-en elég sokat őrlődtünk, próbáltuk értelmezni, megfejteni, végül sikerült is. Az ING nyilván az ingó, ingatlan kifejezésekből származik, valamint utal magára a ruhadarabra, az ingre, ami véd a megfázástól, ezek a fogalmak járhattak a bank zseniális névadójának fejében.
Először az "akinek inge, vegye magára" ötletet morzsolgattuk, majd kitaláltunk egy még furfangosabbat: megnyugtató, férfias hang azt mondja: "az asszony ingatag" - itt látunk egy konkrétan vagy átvitt értelemben ingatag aszszonyt - és akkor folytatja: "de nálunk a pénze biztos kezekben van: ING!" A biztos-t és az ING-et meg kell nyomni, hogy hatásos legyen. A következő szkeccs is hamar elkészült: egy valamilyen módon bajba jutott férfit látunk, mondjuk anyagi gondjai vannak, üldözi a maffia, nem tud fizetni az étteremben, és akkor a kép kimerevedik, egy behízelgő, de határozott hang azt mondja: "A megoldás - ping - ING!" A pinget a narrátor is mondhatja, de lehet egy tényleges ping-szerű hang, például egy keményen megpendített gitárhúr - ezt a reklámfilm majdani rendezőjére bíztuk. Ez a ping később a bank akusztikus emblémájává, szimbólumává válhat, és akkor mi jól meggazdagszunk. Borítékba zártuk és feladtuk a milliókat érő ötleteket, az én nevem alatt az ingatagosat, feleségem neve alatt a pingeset, és elkezdtünk várni. A következő hetekben, hónapokban, ha valami nehézség támadt, ha a nagyszobai konvektor is bekrepált, ha nyakunkba pergett a vakolat, ha a januári szél behordta a havat az előszobába, ha Lacika még ebben az ádáz időben is kint dzs!-zett az udvaron, csak egymásra néztünk: ping!, mondtuk, és szívünket a remény forró fuvallata hatotta át. Kirúgták a feleségemet az állásából? Ping! Visszaadta a Café Babel az esszémet? Ping! A MIÉP frakciót alakított? Ping! A ping a bizakodás, a szép jövő, a boldogság szimbóluma lett házi mitológiánkban.
Eljött a tavasz, a nyár, az ősz, eltelt egy év, nem jött semmi hír, a bank nem jelentkezett. Egyszer láttam egy képet a hazánkba települő pénzintézetről, egy oroszlán volt rajta, farkán a bojtot magasba emelte, és én azon tépelődtem, hogyan jön össze az ing meg az oroszlán. Talán egy fázós oroszlán lesz, aki a bevezető kampány során felöltözik, inget ölt, és kifogástalan, úri oroszlánként helyezi teljes vagyonát a bank kezébe.
Lacika már nem dzs!-zett többé az udvaron, és aztán egy rettenetes napon megtudtam, hogy a bankot nem ing-nek, hanem ájendzsí-nek hívják. Ájendzsí; vért tolult a fejembe, szabályosan elpirultam a tévé előtt. Elképzeltem a zsűrit, mikor a pályázatainkhoz értek, és nyerítve mutogatták egymásnak.
Nem árultam el feleségemnek az igazságot; nem leszünk milliomosok, mondd már, kibírjuk, nem ezen múlik.
Később egy kora augusztusi napon, mikor az emberben felágaskodik a tenni vágyás, amit prózaian harctéri idegességnek is nevezhetünk, és valószínűleg a levegőben szálló erjedések és a reszkető hőség váltja ki, a Dózsa György úton, az ING Bank ferde síkokból és szilánkokból összerótt palotája előtt álltam, néztem a tetőn a farkát csóváló oroszlánt, és ekkor, nem tudom, mi ütött belém, elborult az agyam, és rákiáltottam a kapuban álló biztonsági őrre: ping! Meg se rezzent, nézett rám, jobb keze elindult az öve felé; jobbnak láttam odébbállni.
Hazafelé kitaláltam, hogy megírom ennek a csúfos kis kudarcnak a történetét, nem panaszképpen, inkább az eset vicces oldalát domborítva ki; Ping!, az lesz a címe. Meg is írtam, és az írás, hogy, hogy nem, az ING Bank egyik galamblelkű igazgatótanácsi tagjának kezébe kerül, elolvassa, somolyog a bajsza alatt, és konzultációt kezdeményez a kulturális referenssel.
Néhány hét múlva az ég acélkék, toledói pengeként ragyog Budapest fölött, mikor lidérces jelenségre leszünk figyelmesek: a hátsó udvarból felharsan az a bizonyos régi dzs!, dzs! - szinte hívogatón, csábítón, incselkedőn. Lacika, vagy inkább László éppen lovas táborban van, lehet, hogy öccse született? Kinyitom az ablakot, pontosabban félretolom, mert akkor már csak szigszalagok tartják a repedt üveget; öltönyös futár áll lent, mosolyogva néz föl, vidáman kiáltja: dzs!, és a postaládák felé mutogat. Papucsban, melegítőben botorkálok le a földszintre, ládánkban vastag boríték, ráírva: ping!, és én sokáig, sokáig nem merem kinyitni.

Forrás: Élet és Irodalom