Garaczi László: Morbus Hungaricus

Garaczi László darabja pillanatfelvétel napjaink Magyarországáról. A képen rajta vagyunk mi, barátaink, szomszédaink, vezetőink, a háttérben állnak őseink és történelmünk apraja-nagyja – a sarokban pedig ott figyel, egybetartva a széttartó tömeget, a nagy magyar pulikutya.


A KoMa Társulat



Amikor társadalmi feszültségekről beszélsz, ennek összefüggéseit hogyan árnyalod? Szociológiailag mennyire sokszínű a merítés, amiből dolgoztál?


Ez a darab ebből a szempontból nem analitikus szemléletű, inkább egy borongós swifti szatírára emlékeztet, és a két főhős küzdelmei és mániái elsőre privát természetűnek tűnnek. Bizonyos tébolyokért nehéz a társadalmat felelőssé tenni, ugyanakkor a párhuzamosságok, „rímelések” tanulságosak lehetnek. Lehet-e valaki boldog egy „boldogtalan” társadalomban? Ennek a Rómeónak és Júliának mintha mélyebben lennének a problémái annál, hogy két párt vetélkedik a városban, kuszábbak a viszonyok körülöttük és bennük, és a végén nem jön a Herceg, hogy rendet csináljon, igazságot hirdessen, illetve nem tudjuk, hogy akarunk-e ilyen Herceget.


Ismerve írói szemléletedet, nem lehet kétséges, hogy a groteszk, az abszurd eszközeivel „támadod” a témát. Azonban felmerül a kérdés: ha az ún. valóság folyamatosan képtelen helyzeteket produkál, mennyire lehet überelni, kvázi „saját nyelvével” újraalkotni azt?

Ez egyszerre nehézség és segítség. Nem felülírni próbáltam ezt a bizonyos képtelen helyzeteket produkáló valóságot, hanem egy párhuzamos világban hangsúlyozni, felerősíteni néhány alapvonását. 


Morbus Hungaricus



Ugyanakkor: miként lehet elkerülni az immár szinte szomorúan banális és ismétlődő társadalmi szcenárió közhelyeit?


Egy olyan Magyarországon vagyunk, ahol ez a sajátos és abszurd (de ismerős) politikai közeg adja a szerelmi és karrierválság történet hátterét. Próbáltam kicsit máshogy ábrázolni ezt a politikai hátteret, egyszerre játékos és apokaliptikus jelleggel.  

Az elmúlt húsz év nyilván nem kezelhető elszigetelten. Meddig mész vissza az időben, hol húzod meg az „eredetvonalat”, ahonnan a kényszerpályák megrajzolhatók?

Nem tudom, Isten hányadik napon teremtette a színeket és a hangnemeket, de szívem szerint odáig mennék vissza. Mint mondtam, ez egy elemelt világ (ugyanakkor nagyon konkrét budapesti helyszínekkel és szituációkkal), ahol a frusztrációknak és a „színek háborújának” általános a jellege, nincs kezdet, a helyzet adott és kilátástalan, viszont „színes” és szórakoztató, sok zenével és tánccal. (Ugyanakkor: még nem láttam a próbákat, mindez nyílván kicsit módosulhat az előadásban.)

Mi volt a munkarend? A Lemúr-sorozat könyveinél sokat kutattál, könyvtáraztál, dokumentumok nyomába eredtél. Alkalmaztad ezúttal is ezt a módszert?

Főleg saját „kútfőből” dolgoztam, ami azt jelenti, hogy a munka első fázisában a témával kapcsolatos ötleteimet gyűjtöttem össze, ebbe persze beletartozott némi könyvtárazás, netes kutatás is, ekkor találtam pl. ezt a két képet, a „Morbus Hungaricus”-t és a másikat, aminek azt a címet adtam, hogy „Vik és Flet fiatal angyal korában” - ezek a képek írás közben végig előttem lebegtek, kint voltak a desktopomon.   


Vik és Flet fiatal angyal korában



Írtál-e szerepeket a darab szereplőire?


A főhősnél, Fehér Vincénél gondoltam Zrínyi Gál Vincére, de inkább azt mondanám, hogy a társulatra írtam a darabot. Ismerem őket, nagyon jól dolgoznak együtt, sok a többszereplős, aktív jelenet.

Megpróbálunk Magyarország következő száz évéhez közeledni, mondod. Utópisztikus avagy „realista” távlatokban?

Inkább negatív utópiának nevezném, bizonyos megbocsátó felhangokkal. Az utolsó jelenetben Pest víz alatt áll, csak a Bazilika tornya látszik, de mindezt némi melankóliával a szilárdan álló Gellérthegyről nézzük.  

És mit tudsz elárulni a rejtélyes 10. génről?

Jó lesz vele vigyázni!



***

 



KOMA

GARACZI LÁSZLÓ: A 10. GÉN

„Magyarország nem volt, hanem lesz”

Szereplők:

Fekete Zsolt, Jaskó Bálint, Lass Bea, Mohai Tamás, Polgár Péter, Szabó Vera, Valcz Péter, Vékes Csaba, Zrinyi Gál Vince

Díszlet: Cziegler Balázs

Jelmez: Sinkovics Judit

Zene: Márkos Albert

Zenekar: G.Szabó Hunor, Márkos Albert, Zságer-Varga Ákos

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara

Koreográfus: Gergye Krisztián

Műszaki vezető: Mervel Miklós

Asszisztens: Szabó Julcsi 

Rendező: Keszég László

 
Bemutató előadás
2011. szeptember 24. szombat, 19.30 óra

További előadások
2011. szeptember 25. vasárnap, 19.30 óra

JEGYINFORMÁCIÓ:
Telefon: +36-30-932-5650
E-mail: jegy@fugeprodukcio.hu

HELYSZÍN:
KOMA Bázis
Budapest XV. kerület, Ady Endre u. 31-33.