Garaczi László: Arc és hátraarc (részlet)

Anya berakatta a haját, most épp az arcát „teszi fel” a tükör előtt. Csücsörít, keni a rúzst. Csillog a ruhája, a retikülje. Apa fehér ingben, nyakkendőben fröccsözik a konyhában. Nemrég még fürdőköpenyben egy sámlin állva antennát szerelt. Frissen van borotválva, fülcimpáján pici habcsomó. A szakszervezeti klubba készülnek szilveszterre, ám egyszer csak hirtelen megáll velük az idő. Így maradnak: anya rúzsoz, apa fröccsöt iszik. Karjuk fölemelve, egymásnak félig háttal, mintha nem akarnák, hogy a másik lássa, mit művelnek a hirtelen rájuk szakadt örökkévalóságban.

Csonti körbejárja, szólongatja, megszagolja őket. Őrület. Időzárvány. Nem beszélnek, nem válaszolnak. A szemük csillog, bőrük puha, meleg, illatos, de némák és mozdulatlanok. Hihetetlen.

Csonti megfürdik, felöltözik, apa és anya még mindig ugyanott, a pillanatba dermedve. Smink és fröccs.

Óvatosan búcsút vesz tőlük, sziasztok, boldog újévet, majd jövök. Nem válaszolnak. Megnézi őket még egyszer közelről. Nagyon régen nem nézett ilyen távolságból a szemükbe. Mit lehet tenni, rájuk csukja az ajtót.

Papír a postaládán: Boldog újévet kívánnak a szemetesek.

Elmondja-e Fricinek és Tomkának a szüleit, inkább nem.

Megisznak egy unikumot a Bajkálban, Frici az ingével kérkedik, vékony csíkokra vágott filmszalagból szőtték, ez az új sikk, a legmenőbb belvár divat. Fricinek kevés az alföldi cipő, farmer, flanelling, oldaltáska, hogy az egyéniségét kifejezze. Nyár elején például furcsa, vastag talpas szandálban kezdett járni, ez a „járványszandál” aztán úgy terjedt el az országban, mint télen a honkongi vírus. Kitűnő a szimata, számon tartja a hazai és külföldi fejleményeket. Ki tudja, lehet, hogy Lolobrigida van az ingén vagy Brigitte Bardot, érzi is, igen, hogy BB melegszik a szíve fölött. Csonti megtapintja a műszálas inget, ugyanaz a mozdulat, ahogy a nők Röltexben vizsgálták a felgurigázott anyagokat. Közel hajol, megszagolja. Nem tűnik filmnek. De, az, mondja Frici, film, ez tuti. De mi van akkor, mondja Tomka, ha nem BB van rajta, hanem Kis Manyi?

A házibuliba alig férnek be, jézus, micsoda hepaj, az előszoba dugig emberekkel, füst, zene, mindenki egyszerre kiabál. Bepréselődnek, valaki egy vodkát nyom Csonti kezébe, felmarja a torkát, a köhögést három nagy nyeléssel kell visszafojtania. Lassan, araszolva jutnak be a szobába, Csonti még nem járt ilyen helyen, régi, poros, polgári díszletlakás tele hosszú hajú, farmeros sráccal. Hasonlítanak a kaliforniai hippikre, akik segítettek visszaragasztani a leveleket az alaki tér körül, csak durvábbak. A csajokat a karjuknál fogva rángatják, éjfélkor összekapaszkodva üvöltik a himnuszt. Nem hippik a szó eredeti, nemes értelmében, hanem csövesek, huligánok. Magyarországon nincsenek hippik.

Fel kéne hívni a szüleit, mi lehet velük, ugyanott állnak megdermedve vagy lent buliznak a klubban, de a telefonzsinórt kitépték a falból.

Kimegy a lépcsőházba, nem hallatszik a benti tombolás, döbbent csönd, magasba nyúló, meredek lépcsősor, bezárt ajtók. A liftakna hideg rácsának dől, a fal mellett félig teli sörösüveg, fölötte pikkelyesen mállik vakolat. Kinyílik az ajtó, valaki kijön, a felerősödő zsibongás visszaszippantja a lakásba.

Egy széken ül, kezében egy pohár szürkebarát, a konyha közepén két lány beszélget, a hűtőn a rádióból régi tánczene szól: „pokopetahatahatéha twist”. Reméli, hogy Frici és Tomka még itt vannak valahol. A lányok nem tartoznak a farmerosokhoz, máshogy néznek ki. Az egyiknek leszalad a szem a harisnyáján, megnyálazza a mutatóujját, előrehajol, a szoknya alól kivillan a bugyija. Mintha megéreznék, hogy Csontit hőhullám önti el, kitipegnek a konyhából. Úgy lépkednek a tűsarkú cipőben, mint gólyalábon, sovány vállukat magasan felhúzzák, ide-oda himbálóznak. Ezek azok a csajok, akik Frici bátyja szerint sose csókolóznak, mert tönkremegy a sminkjük.

Bemegy a szobába, egy duci csaj megkérdi, hogy kicsoda. Valószínűtlenül nagy szemek és valami fáradt hajszoltság. Furcsa neki Csonti kopasz feje. Védem a hazát. Na ne, katona vagy? A rekamién ülnek, a lány magyaráz, közben Csonti karjára teszi a kezét. Nem zavarja, hogy Csonti hallgat, beszél helyette is, mintha régi ismerősök lennének, mondja, mondja. Csonti rá sem tud odafigyelni, senkire nem tud figyelni, aki fél percnél hosszabb ideig beszél. A lány hirtelen, mondat közben észrevesz valamit, vagy eszébe jut valami halaszthatatlan, fölpattan, eltűnik. Egy perc múlva berohan, hogy táncoljanak, ez a kedvenc száma. Lassúznak. Érzi a mellét, a közös izzadságszagukat. A huligánokhoz tartozik, a neve Hajnalka.

Ő adja neki később a tablettákat, a táskája tele fiolákkal, gyógyszeres levelekkel, egész kis patika. A precíz utasításokat követve bevesz négy Noxiront, egy Coderitet, és megiszik rá egy deci cserkót. Hajnalka azt mondja, figyu, mindjárt röpülni fogsz. És hogy ők sose szipuznak, ők gyógyszereznek, a buzi bölcsészek szipuznak, a jó fej rokker gyógyszerezik és piázik.

Egy görbe Simphoniát vesz elő, sodorgatja, egyenesítgeti, a parkettához koccintja, szájába veszi. Néhányan már ájultan hevernek a földön kifacsart pózokban. Szívják a közös cigit, érzi a lány nyálát, egymásra fújják a füstöt.

Előkerül Frici az egyik kisminkelt csajjal, hogy menjenek el a Transelectro presszóba táncolni, itt van néhány házra.

A Transelectroban újra elveszti őket, a tömeg a pulthoz szorítja, a kávégép sistereg, lassan emelkednek a karok, kicsap a gőz. Innentől hézagos emlékek.

A vécében a csapból csöpög a víz, mint a könny egy beteg szemből. Az üres mosdókagylóba dugja kezét, végigsimít a repedések vékony, sötét hálóján.

Az utcán találja magát, és mindenképp össze kell törnie valamit. Meglát két rendőrt, váposok, kapjatok el, gyertek, fogjatok meg, itt vagyok! Frici a karjánál fogva ráncigálja el onnan, hülye vagy? Ahogy elengedi, Csonti teljes hosszában elterül a járdán, a kezét sem mozdítja, hogy megkapaszkodjon, vagy tompítsa az ütést, eldől, mint egy zsák. Ide nézz, Fricikém, mondja, lelőttek. Meghaltam.

Kelj fel, mondja Frici, tűnjünk innen. Csonti feltápászkodik, egy parkoló kocsiba kapaszkodva húzza fel magát. Eltört a kezem, mondja, mit szólsz?

Arra ocsúdik, hogy didereg, egy megállóban a táblára csavarodva kapaszkodik, és nagyon fáj a halántéka. Frici azt állítja, hogy összeverekedtek két sráccal, nem emlékszik semmire. Hirtelen jó kedve támad, keresztül akar rohanni az úttesten, egy autó nagyot fékezve majdnem elgázolja.

Frici betuszkolja egy taxiba, a taxiban dalra fakad, tele torokból üvölti, petróleumlámpa, milyen szép a lángja, o-o-o! Átkarolja Fricit, helló, bébi, és mivel kettőt lát: Mi van, elhoztad a húgod is? Bemutatsz neki?

Nyughass már, lökdösi Frici, térj magadhoz.

Gúnyosan ismételgeti: Nyughass már, térj magadhoz, nyughass már, térj magadhoz.

Visszazuhan a tompultságba, kibámul az ablakon. Húznak el a lámpák, a kirakatok fényei, elhomályosul és kivilágosodik a kocsi belseje, nézi a sofőr kormányt markoló hurka-ujjait.

Megöltem egy egeret, mondja, ezért még szorulok.

Hirtelen felnyög, pisilni kell. Bírd ki hazáig, mondja Frici. A sofőr idegesen pillantgat hátrafelé. Csonti kezdi lehúzni a cipzárját, Frici visszarángatja.

Jó, mondja, hát akkor most csak így menjünk.

Megpróbál rágyújtani, eltördel fél doboz gyufát, meggyújtja a füstszűrőt, Frici kitépi kezéből a bűzbombát, kihajítja az ablakon, erre rákiabál a zebrán trombitáló emberekre: Szibéria, átszállás! Aztán állathangokat kezd utánozni, nyihog, mekeg, nyávog, ugat, miákol. Legtovább a rigóval kísérletezik, a sofőr sóhajt, a fejét ingatja. Rigó-magyar szótár. Hogy van rigóul, hogy kérek egy sört? Elfütyüli, és Fricinek dicsérnie kell.

Volt egyszer egy katona, kezd hirtelen egy történetbe, elvitték a háborúba, és lelőtték. Hirtelen elneveti magát, ez vicces! Elvitték, lelőtték! Slussz-passz! Úgy nevet, hörögve, levegőért kapkodva, hogy azt lehet hinni, gutaütést kap.

Jól megérdemelném, mondja, mikor megnyugszik, hogy valaki seggbe rúgjon. Meglesz, mondja Frici, csak szálljunk ki.

Egy ideig csönd, Frici arra lesz figyelmes, hogy Csonti lecsukott pillája alól könnyek buggyannak ki, folynak arcán.

Most meg minek bőgsz?

Megérkeznek Csontiék háza elé, Csontit úgy kell kiráncigálni, a lába beakad az ülésbe. Frici pénzt kér tőle a taxira, mire Csonti azt állítja, hogy végig gyalog jöttek, ez a taxi most fékezett mellettük, kikapja Frici kezéből a patkópénztárcát, és elhajítja jó messzire. Kivesz egy marék pénzt a zsebéből, Fricihez vágja, nesze, tied.

A kocsi elmegy, indítványozza, hogy menjenek fel hozzájuk, süssenek halat. Van hal a mélyhűtőben, apa fogta nyáron, dévér, sok a szálka, petróleum ízű, de nagyon jó, be van forgatva paprikás lisztbe.

Frici felkíséri, kiveszi a zsebéből a kulcsot. Csonti anyja a tükör előtt áll rúzzsal a kezében, apja meg a konyhában iszik. Csókolom, mondja, közben Csonti majdnem hanyatt esik, bevonszolja a szobába. Csonti nevet, mesterkélten erőlteti a gúnyos kacagást, és azt ismételgetni, hogy bú-zi, bú-zi, színésziesen hahotázik. Frici nem tudja, hogy Kenézt utánozza. Az ágyra fekteti, Csonti azonnal elalszik.

Leül, elszív egy cigit, melege van, leveszi a kabátját. Aztán a filmből szőtt ingét is leveti, odateríti a székre. Boldog újévet, mondja Csontinak. Hajnalodik.