Garaczi László: A biotörpe

Dramolett
Szereplők:
ABEL, 65 éves, portugál, nyugdíjas könyvtáros
ANNA, 27, örmény, nyelvészhallgató
BRUNO, 38, Luxemburg, színész
MALGORZATA, 52, lengyel
SARA, 40, magyar üzletasszony
THOMAS, 22, német kalauz
OSKAR, 35, svéd katona
Szereplők:
ABEL, 65 éves, portugál, nyugdíjas könyvtáros
ANNA, 27, örmény, nyelvészhallgató
BRUNO, 38, Luxemburg, színész
MALGORZATA, 52, lengyel
SARA, 40, magyar üzletasszony
THOMAS, 22, német kalauz
OSKAR, 35, svéd katona

(Hajnal a büfékocsiban, az utasok szunyókálnak, a hűtőszekrény ajtaja ki-becsukódik, ahogy a szerelvény mozog. Thomas bejön a kocsiba, rendet rak: elpakol a pultról, betakarja Annát egy pokróccal, egy kilógó zsebkendőt
visszagyűr egy zsebbe, lábakat igazít meg, mindenkit kényelmes alvó helyzetbe tesz, mintha bábok volnának, csak a hangosan horkoló Brunóval gyűlik meg a baja, végül orrbefogással némítja el, aztán a hűtőajtót is megpróbálja többször, különféle módszerekkel becsukni, rögzíteni, de ahogy leülne, hogy kifújja magát, az ajtó újból kinyílik, és koccanva a pult oldalának ütődik. Éppen újból leül, hogy ő is szunyókáljon, mikor a vonat szaggatottan fütyülni és csikorogva fékezni kezd – a hűtőajtó ettől persze megint kinyílik, és a pultnak csattan. A vonat nyílt pályán megáll)
BRUNO (álmában) Oops!
(Thomas kisimítja egyenruháját, lehúzza az ablakot, és kinéz. Abel is felébred, becsukja a könyvet az ölében – amit Thomas sehogyse tudott onnan kicibálni –, feláll, ő is kinéz az ablakon)
ABEL Épp egy kanyarban!
(egy ideig csak néznek kifelé, a többiek is ébredeznek)
ABEL Hol vagyunk?
THOMAS: Ez még nem lehet a határ.
ANNA Azt álmodtam, hogy egy üres vasútállomáson várakoztunk napokig, hetekig, és nem jött a vonat.
THOMAS Nyílt pályán megállni! Valamit dolgoznak a töltésen. (Abelnek) Látja, ott.
ABEL Emberek a sínen.
THOMAS Pályamunkások.
ABEL Ásnak.
(Oskar és Sara is kinéznek)
SARA Nem látok semmit.
ABEL Ott a kis nyírfaliget mellett.
SARA (bizonytalanul) Ilyenkor javítják a töltést?
(kiáltások hallatszanak kintről)
THOMAS Jézus.
(Bruno is felkel, az egyik ablakhoz tántorog)
ABEL Elszaladnak. Mintha menekülnének.
THOMAS Úristen.
SARA Mi történt?
THOMAS Ezek a bioterroristák! Fölszedték a talpfákat!
BRUNO Kicsodák?
(döbbenten néznek kifelé)
ABEL Ezek azok a hírhedt természetvédők, akik úgy állítják meg a vonatokat,
hogy fákat ültetnek a sínre?
BRUNO Kicsodák?!
THOMAS Biogerillák. Biodiverzánsok. (Brunonak) Nem mondja, hogy nem hallott
még róluk?
BRUNO Micsoda? Biogorillák?
ABEL Biogerilla vagy másnéven: ökopunk.
BRUNO Ökopunk?!
ABEL Ökopunk. Zöld terror.
BRUNO Húha. Azt hiszem, túl sokat ittam tegnap. (a halántékát masszírozza,
majd előkapja a telefonját) Lemerült.
ABEL Azt olvastam, hogy ezek az öko-izé-bigyók teljesen ártalmatlanok, csak figyelmeztetésképpen elültetnek néhány fát, aztán eltűnnek.
SARA Dehát mégiscsak kéne valamit csinálni. Kalauz úr!
THOMAS Amíg a helyzetet teljes mélységében nem térképeztük fel, addig nem foganatosíthatunk intézkedéseket.
MALGORZATA Há né má! Há fát ültettek a sínre!
BRUNO De miért rohantak el?
MALGORZATA Polícia! Ott jön a polícia!
(dermedten figyelik a fejleményeket)
SARA Tudtam, hogy egyszer látni fogok egy igazi, rendes üldözési jelenetet, mint a filmekben.
BRUNO Lehet, hogy csak magának csinálják.
ANNA Az egyik erre fut!
THOMAS Sájsze.
SARA Hú, egyre izgibb.
BRUNO Tessék lejjebb húzódni, nem látok semmit.
OSKAR El az ablaktól! Hátra! Le a földre!
(senki se mozdul, kiabálás hallatszik a távolból, egy lövés dörren)
MALGORZATA Szűzanyám. Krisztusom.
(a földre vetik magukat, kintről fékcsikorgás, sziréna, autósüldözés hangjai, kiabálás, aztán csönd. Oskar óvatosan feláll, kikukucskál)
THOMAS (Oskartól) Elmentek? (óvatosan kinéz ő is)
BRUNO A szentségit.
MALGORZATA Jézuskám! Mennyi rendőr!
ANNA (a kezét tördeli) Úristen. Úristen. Úristen.
MALGORZATA Nyugodjon meg, kicsikém, nem lesz semmi baj... én a kis Jacekommal éppen nyolcvanegybe voltam teherbe, mikor gyöttek a tankok, de azt úgy képzelje, hogy...
THOMAS Nyugodjanak meg, nem lesz semmi baj. Nyugodjanak meg, kérem. Hivatalos személyi minőségemnél fogva a leghatározottabban biztosítom önöket, hogy az égvilágon semmi, de semmi félnivalójuk nincsen.
(vad lábdobogás, ordítás hallatszik közvetlen közelről)
ANNA Istenem.
SARA Csak most kezdődik.
(kivágódik az ajtó, berohan egy kicsi, szakállas ember kendővel a nyakában, bakancsban, kezében egy nyaláb facsemetével, megtorpan. Nézik egymást: hőseink és a törpe. A törpe megpróbálja a nyakában lévő kendőt az arca elé cibálni, hogy igazi terroristának látszódjon, de a fák miatt ez nehezen megy. Bruno egy lépést tesz felé, a Törpe egy lépést hátrál, és a facsemetéket fegyverként maga elé tartja. Kintről vezényszavak harsannak, majd közeledő lábdobogás hallatszik. A Törpe a menekülés útját keresi, az üldözők már az ajtót nyitják mindkét irányból, a Törpe hirtelen beugrik a hűtőszekrénybe, és magára húzza az ajtót. Egyenruhás rendőrök rontanak be, egy pillanatra ők is megtorpannak a döbbent és néma társaság láttán)
1. RENDőR Maguk meg kicsodák?
(csönd)
BRUNO (ő van legközelebb) Mi? Hát mi csak...
1. RENDőR Mit keresnek itt?
OSKAR Mi vagyunk az utasok.
2. RENDőR Utasok!?
1.RENDőR (3. és 4. Rendőrnek) Ti arra tovább, mi itt körülnézünk.
(3. és 4. Rendőr el, 1. és 2. kutakodni kezd az asztalok alatt, a csomagtartóban, a leglehetetlenebb, kicsi helyre is bekukkantanak, mintha egy Hüvelyk Matyit keresnének.)
1. RENDőR (megáll Abel előtt) Nem látott véletlenül egy álarcos törpét nyírfákkal a kezében erre rohanni?
(csönd)
ABEL Kérem, én...
(csönd)
1. RENDőR Érti, hogy mit kérdezek?
(csönd)
1. RENDőR (mutogat) Törpe... álarc... fut... (eljátssza a törpét, álarcot, futást, de semmi reakció, legyint, észreveszi a hűtőt, előveszi a gumibotját és a gázspray-t, és lopakodó léptekkel elindul a fridzsider felé)
MALGORZATA (magas hangon hadarva) Kérem szépen, nem tudja, mikor érünk a határra?
1. RENDőR (megtorpan) Magát hogy hívják?
MALGORZATA Malgorzata.
1. RENDőR Malgorzata. (a kosárra bök a gumibottal) Mi van a kosarában?
MALGORZATA Egy kis hazai, a fiamnak viszem, a Jaceknek. Gyógyszerészetet tanul, nagyon okos gyerek, külföldi ösztöndíjas, és...
1. RENDőR Gyógyszerészet?!
MALGORZATA (megszeppenve) Gyógyszerészet.
1. RENDőR Vannak magánál robbanószer előállítására alkalmas vegyi anyagok?
MALGORZATA (rémülten mutatja, mi van a kosarában) Almáspite, parasztkolbász, oldalszalonna...
1. RENDőR Látott erre egy törpét?
MALGORZATA Én, kéremszépen, a czestochowai szűzanyára esküszöm, hogy nem tudok semmit semmiről az égegyadta a világon. De úgy vegye, hogy tényleg semmit.
2. RENDőR (Annának) Maga kicsoda?
(Anna nem tud megszólalni a rémülettől)
ABEL ő... ő... a lányom.
2. RENDőR A lánya. És ő nem tud beszélni?
ABEL Nem. Nem tud. Néma.
2. RENDőR Néma. (közel hajol, aztán körbenéz rajtuk) Maguk aztán egy különös társaság.
1. RENDőR (Oskarnak) És maga? Maga se látott senkit?
OSKAR (jelzésszerűen szalutál) Jelentem, kérem, nem láttam semmit.
1. RENDőR Maga katona?
OSKAR A Koszovói ENSZ Békefenntartók svéd kontingensének leszerelt őrnagya vagyok.
(2. Rendőr most veszi észre Thomast)
2. RENDőR Hé, maga ott!
THOMAS Én?
2. RENDőR: Maga a kalauz?
THOMAS: Én vagyok. Sajnos én vagyok a kalauz.
2. RENDőR Maga se látott egy mélynövésű terroristát erre szaladgálni?
THOMAS: Hogy láttam-e, azt tetszik kérdezni?
2. RENDőR: Azt tetszem.
THOMAS: Hát, kérem, az úgy volt, hogy... izé, szóval, hogy, hogyismondjam...
(elakad)
2. RENDőR: Az egyik néma, a másik dadog. (odahajol) Figyelek!
THOMAS (tusakodva) Hát... tulajdonképpen, hogy is mondjam...bizonyos szempontból...
2. RENDőR Látott vagy nem látott?!
THOMAS (ordítva) Nem!
(nézik a remegő kalauzt)
1. RENDőR: A bűnpártolást a törvény szigorúan bünteti. Veszélyes bűnözőket keresünk. Igen? Értve vagyok?
(csönd)
2. RENDőR (Thomastól) Ezek itt mind korábban szálltak fel?
THOMAS Igen.
2. RENDőR (Sárára mutat) ő is?
THOMAS Igen, ő Magyarországon.
2. RENDőR (Sárának) Maga magyar?
SARA Igen.
1. RENDőR: Maga se látta a biotörpét?
SARA Nem.
(Úgy tűnik, a rendőrök feladják a keresést, 1.rendőr az ablakhoz lép, felméri a kinti helyzetet)
2. RENDőR (Saranak bennfentes hangon, súgva) „Puskás”.
SARA Tessék?
2. RENDőR „Puskás”! (Mutatja, ahogy „Puskás” rúgja a gólt)
SARA: Ja, igen. Puskás. (megpróbál mosolyogni)
2. RENDőR „Gulás”. (Csücsörít, hogy milyen finom a „gulás” leves.)
SARA: Gulás.
2. RENDőR Puskás! Gulás! (Cuppantva mutatja, hogy ezek aztán kitűnő dolgok. Közben egyre hangosabb fogvacogás hallatszik a hűtőből, 2. Rendőr fülelni kezd)
BRUNO (elterelő hadművelet) Megkínálhatom a tiszt urat? Egy kis különlegesség. (Jenever-es palackot vesz elő)
2. RENDőR (felháborodva) Szolgálatban?! (1. Rendőrre néz, aki épp eljön az ablaktól)
1. RENDőR (a palackra néz) Hát ez meg micsoda!? (a 2. Rendőrre néz) őrmester bajtárs! Mi ez?
2. RENDőR Nem tudom. Én csak...
(eltorzult arccal nézik a palackot, majd gyorsan, felváltva, többször és alaposan meghúzzák. Kint pattogó parancsszavak hangzanak, kirohannak. Egyre erősödő fogvacogás a hűtőből. Sara odamegy, kinyitja. Kizuhan a félig
megfagyott törpe nyírfákkal a karjában)
THOMAS Sájsze.
(a törpe feláll, kirázza a zúzmarát a szakállából. Még mindig vacog. Bruno feléje nyújtja az üveget, a törpe nagyon óvatosan elveszi, mohón iszik.)
THOMAS El kell innen mennie, biotörpe úr. Visszajöhetnek a rendőrök.
(a Törpe elkezd beszélni egy csiripelő, érthetetlen nyelven. Elképzelhető, hogy a rendőröket szidja, vagy utasainknak mond köszönetet, vagy éppen az ökopunk mozgalom vezérelveit ismerteti. Mindenesetre hőseink egy mukkot se
értenek belőle.)
BRUNO Állj! Sádáp! Lassabban.
(a Törpe lassabban kezd beszélni, hiába, így se értik. Lassan elhallgat, hátrál egy lépést.)
BRUNO A piám. Visszaadnád?
(a Törpe nem érti, azt hiszi Bruno meg akarja támadni. Az üveget leteszi, kihátrál a kocsiból. Az ablakon keresztül néznek utána)
ABEL Ott lopakodik... Kész, most eltűnt.
SARA: Viszlát, biotörpe úr!
(csönd)
THOMAS Az ilyeneknek börtönben a helye.
OSKAR Mert?
THOMAS Kockáztatja az utazási feltételek biztonságát.
SARA Lehet, hogy az erdőt is meg kéne erről kérdezni.
THOMAS Az erdőt?
SARA Ahhoz, hogy mi itt kényelmesen üldögélve keresztül-kasul utazgassunk Európát, sok millió fát kellett kivágni.
THOMAS De mégis, hogy akarja magácska az erdőt megkérdezni?
ANNA Lehet, hogy az erdő büszke, hogy segíthet az embernek.
ABEL Tényleg nagy kár, hogy senkise ért a fák nyelvén.
BRUNO Én ezt a törpét se értettem.
MALGORZATA Én a rendőröket se.
THOMAS (az ablakból) Megtisztították a töltést.
BRUNO Igyunk egy pohárkával a nagy ijedtségre! (a büféspulton lévő poharakba tölt)
THOMAS (mobilt vesz elő) ...Halló, masiniszta? Igen, én vagyok... igen, itt minden rendben, indulhatunk.... Igen.
BRUNO Hoppá, nekem itt le kéne szállnom!
(döccenve elindul a vonat)
THOMAS Legközelebb.
BRUNO Egyáltalán... hova is megy ez a vonat?
(nem válaszolnak, mindenki a helyet nézi kint, ahol az „incidens” lezajlott)
MALGORZATA Nem tudják véletlenül, a Diana hercegnő sírja hol van?
(nem figyelnek rá)
THOMAS (Oskartól) Maga tényleg katona Koszovóban?
OSKAR (rezzenéstelenül) Csak voltam.
THOMAS És... milyen volt? Szörnyű, mi?
(Oskar nem válaszol, Thomas zavarba jön, a zubbonyzsebét gombolja) Bocsánat.
ANNA (becsukja a hűtőszekrényt) Itt maradtak a fák... (fölveszi a földről őket. Innentől lassan elsötétedik a szín)
BRUNO (kiosztja a poharakat, a sajátját fölemeli) Hölgyeim és uraim! Bevallom, a leghalványabb sejtelmem sincs, hogyan kerültem ide, önök közé... Mulattunk egy kicsit a stábbal, nehéz forgatási időszak volt, és aztán...
aztán nem emlékszem semmire... Azóta együtt utazunk... De ha már így alakult... (fölemeli a poharát) Proszit!
TÖBBIEK Proszit! (isznak, sötét)