Cigorgok

Tárcatár
Összebújva nevetgéltek a kocsma sarkában a zöld műanyag székeken. Rigó egyedül állt a pultnál, azon mesterkedett, hogy elkapja Csutka tekintetét, de Csutka csak a haját igazgatta, tekergette. Rigó vett három kevertet; maguk akarnak lenni, mondja Kisbalog, de Rigó, mintha nem hallaná, leül az üres székre. A következő pillanatban nyílik a kocsma ajtaja, Rigó kirepül, Kisbalog a poharat is ráloccsantja, és visszamegy.
Másnap Kisbalog egyedül a kocsma előtt, a rendőrök úgy fékeznek, hogy kis híján odaszorítják a falhoz. Kiszállnak, ő pengeti tovább a gitárját: "zsindelytetős az én panelom". Az egyik odalép, eltekeri a gitárkulcsot, a húr halk jajszóval lehangolódik. A másik kifolyatja az olajat Kisbalog motorjából. Belerúg: micsoda ócskavas. Kisbalog abbahagyja a gitározást, néz maga elé. Velünk jössz, na gyerünk már, indulás.

Lökdösik, taszigálják, a kocsiba már magától ül be.
A falu bajuszos főrendőre, előtte az asztalon egy benzineskanna. Hogy nem fél-e a szarházija, ordítja, semmitől se fél, rendőrtől lop, nem fél ugye semmitől! Tépi, húzza Kisbalog pajeszát, hol a többi, te mocsok?
Aznap már nem tudják átszállítani a megyeszékhelyre, az éjszakát fogdában tölti. Két rendőr a folyosón, kártyáznak, cigiznek, hallgatnak. Azelőtt nyugi volt, mondja az öreg. Míg ezeket ide nem ette a fene. De istenuccse, tudná, mit tegyen. Kesztyűs kéz? Szögesdrót. Áramot bele. Dolgozz, gané. Nem dolgozol? Éhen döglesz.
A fiatalabb meséli, hogy sógora szerint ezeket úgy dobták le a földre. Mindent szétzülleszteni. Erre vannak programozva. Csak látszat, hogy emberek. Cigorgok, ez a nevük. Mondta a sógora, olvasta az újságban. Micsoda? Cigorg. Belül robot, kívül Rigó, Kisbalog vagy Csutka.
Éjjel csak az öreg maradt bent, cigizett, rádiózott. Kisbalog a fogda ablakából hallgatta a folyóparti mulatozást. A csillagpöttyös égre fények röpültek; augusztus huszadika. Ütni kezdte a fogda rácsát, engedjék ki, kiabálta, nem csinált semmit! Tiszta erőből rúgta, mégse fájdult meg a lába. Az őr odament, fogta a gumibotot, egyszerre akart köpni és ütni, de Kisbalognak hirtelen megnyúlt a karja, odarántotta, és addig szorította, míg el nem ernyedt.
Forró éjszaka, sóhajtoznak a fák, a patakon túl kiabálás, zene. A tücskök rémülten hallgatnak. Odafönt egy hegyes felhő nyársra szúrja a holdat. A bokrok árnyékában a szélső asztalhoz lopakodik, az egyiket megkérdi, látta-e Csutkát. A férfi nem válaszol, a mellette ülő azt mondja, amilyen rózsát szakít, olyat szagol.
Elindul, hideg üresség száll a szívére, már tudja, hol vannak. Hajnalodik, a csőszkunyhó előtt szél cibálja a madárijesztő szoknyáját; Rigó és Csutka a földre terített pokrócon fekszenek. Csutka betakarja hosszú, fekete hajával a fiút, mellettük borosüveg, a falnál benzineskannák. Csutka észreveszi Kisbalogot a késsel, Rigó menekülne, de Kisbalog rájuk ordít, hüccs, maradsz! Csutka az ajtó felé indul, Kisbalog elkapja, csuklójára tekeri a lány haját, és lenyisszantja. Tűnjön el, kiáltja a lányra, takarodjon! Megijeszti a késsel, a lány elszalad, kint megáll a kunyhótól néhány méterre.
Nem tehetek róla, mondja Rigó, ez egy ribanc.
Kisbalog hangja fémes és kemény: megdöglesz.
Nem vagy te olyan erős.
Kisbalog mintha az ablakon akarna kinézni, Rigó közelébe kerül, és gyorsan combon szúrja.
Jézusom, bazmeg, mi ez!
Rigó nyöszörög, vinnyog, a sebet tapogatja. Jól van, mondja, igen, megcidáztatta. Sokszor, mindig, amikor csak teheti. Ne vetkőzz, ma szopni fogsz, azt mondja neki, hogy örüljön.
Csönd.
Vérzik?
Rigó leveszi a kezét a combjáról.
Nem. Na ugye.
Kisbalog cigit kotor elő, letöri a füstszűrőt, mély slukk, úgy szívja, hogy behorpad a halántéka. A benzineskannákat nézi a fal mellett, az egyiknek lecsavarja a tetejét, beleszagol.
Ki veszi át?
Kishatárátkelős haver.
Mennyiért?
Félárba.
Átvittél egyet hozzánk, eldugtad a fészerbe, aztán szóltál a rendőröknek.
Rigó nem válaszol.
Kisbalog a csikket szó nélkül a kannába pöcköli. Arra gondol, amire legutoljára gyerekkorában, hogy miből lesz a felhő és miért van képmás a tükrön.
Csutka a légnyomástól a földre esik. Felugrik, a lángoló madárijesztő mellett el-elbotolva menekül a tarlón.
Megperzselődött haj, égett fém szaga.
A napkorong keleten: mintha egy óriáscsecsemő nyitná ki lassan a szemét.