A lélek bugyrai

Az utóbbi időben, főleg a külföldi irodalomból, egyre több krimi-fordítással találkozhat az olvasó. Miként jutottatok arra, hogy a magyar szerzőket is meg kellene szólítani a műfajban. A mi kortárs irodalmunkban ezen a területen jelentős hiányt láttok?

Úgy hiszem az igényes szórakoztató irodalom hiánycikk jelenleg Magyarországon, Kondor Vilmos Budapest-sorozata vagy Kerékgyártó István Trüffel Milánja üdítő kivétel, melyeknek sikere azt is bebizonyította, hogy a hazai olvasók is igénylik a jól megírt, egyéni atmoszférájú szórakoztató regényeket. Jelentős magyar lélektani krimiről az utóbbi két évtizedből nem is tudnék beszámolni. Ezt a rést szeretnénk a beérkező győztes pályamű publikálásával kitölteni.

Visszamenőleg melyek azok a magyar irodalomban meglévő nívós hagyományok, amelyekre „támaszkodhat” a kezdeményezés?

Úgy hiszem, hogy egy ilyen könyv létrehozása is komoly írói feladat, ezért számítunk olyan szépírók pályamunkáira is, akik kipróbálnák magukat ebben a műfajban is. A szerzőnek találnia kell egy nyelvet, melynek segítségével el tudja beszélni történetét. Hogy egy könyv működik-e vagy sem, szerintem elsősorban ezen múlik, és nem a minél furfangosabban kitalált cselekményen. Ha a nyelvvel képes világot teremteni, akkor a szöveg nem lesz érdektelen. Persze fontos, hogy a szereplők motivációja, főkét a lélektani krimi esetében, megalapozott legyen, a figurák éljenek, a párbeszédek gördülékenyek legyenek, de elsősorban a nyelven múlik minden. Említhetném előzményként Rejtő Jenő nevét vagy akár Lengyel Péter Macskakő című regényét, mégis inkább azt javaslom minden pályázónak, hogy mivel mindössze pár hónap áll rendelkezésére a mű megírására, inkább tegyen kísérlet egy saját nyelv és világ megteremtésére.

A magyar nyelvű lélektani krimi illetve pszichothriller műfajának népszerűsítése a cél, írjátok a pályázatban. Mikre számítotok? Reménykedtek-e abban, hogy a fenti műfaji keretek között felbukkannak az ún. magyar, húsz éves új/régi valóságot anyagul választó művek?

Számomra, bár én nem vagyok a zsűri tagja, nagy öröm lenne, ha a nyertes pályamű, ebből a valóságból gyúrna fikciót. A krimiben olyan lehetőségek vannak, amit a magyar irodalom még nem fedezett fel igazán. Olyan társadalomi jelenségekre tudná felhívni a figyelmet, melyek égetőek, például elég csak a cigánygyilkosságokra vagy az egykori besúgókra gondolni. Ezek a kérdések kibeszéletlenek, feldolgozatlanok. Egy krimibe ágyazva talán szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé, átélhetővé válnának, és talán megkezdődne egy diskurzus művészeti alkotásokon keresztül arról, amiről egyébként az utóbbi évek tapasztalata alapján képtelenek vagyunk beszélni.

A zsűrit hogyan válogattátok? Mennyire képviselnek a felkérte különböző szempontokat?

Radnóti Sándor, Garaczi László és Lévai Balázs, akiket az irodalom más-más területéről kértünk fel, a pályaműveket a megalkotottság felől fogja olvasni, míg Felházi Anett pszichoanalitikus a lélektani szempontból vizsgálja majd.

A pályázat részleteit az Írók Boltja honlapján olvashatják: