Szilágyi Ákos: Garaczi László: garaczi lászló: metaXa

PALLÁDIUM-DÍJ 2007

A Palládium Alapítvány idei díjazottai: szépirodalom: Garaczi László: metaXa; Kemény István: Élőbeszéd. Képzőművészet: Gaál József: Samsára, önálló kiállítás. Különdíj: Galgóczy Árpád: Furcsa szerelem c. gyűjteményes kötetéért és egész műfordítói életművéért. A szellemtudomány-témakör idei díját Hudi József és Köblös József A pápai református kollégium diákjai 1585-1861 című munkája kapta a protestáns iskolatörténet társadalomtörténeti irányú megújításáért. Kövér György laudációját terjedelmi okokból nem tudjuk közölni. A teljes szöveg megtalálható az alapítvány honlapján (www.palladiumalapitvany.hu).


Kritikusi kerekasztal Garaczi MetaXájáról

Bánki Éva, Bónus Tibor, Sárközy Bence, Tönkő Vera beszélgetése

BÓNUS TIBOR: Én választottam ezt a regényt. El kell, hogy mondjam, hogy ez egy vakválasztás volt, abban az értelemben, hogy én ezt a könyvet – legalábbis ebben a formájában – még nem olvastam, amikor kiválasztottam. Semmiképp sem arról van szó tehát, hogy ezt a könyvet nagyon szerettem volna. A szerzõhöz, pontosabban szövegeihez régi, intim kapcsolat fûz, ezért gondoltam, hogy ezt a könyvét fogom választani.


AppendiX a metaXa-beszélgetéshez

Kezdem egy zenei anekdotával. Egyszer megkérdezték Brahmsot, hogy tetszett neki a koncert. A tempó? Ja, igen, a tempó, az jó volt, különösen a brácsásé tetszett.

Elolvasván a metaXá-ról folytatott beszélgetést, azt kell mondanom, nekem viszont mindegyik „hangszer” „tempója” tetszett, mindenkivel és mindennel egyetértek. Na de akkor ez azt jelentené, hogy mindennek az ellenkezõjével is? Legyen inkább ez: minden tetszik, de semmivel nem vagyok megelégedve. (Avagy: gondolta a fan.)


"Azért volt valami science fiction a darabban, Laci...!"

Interjú Garaczi Lászlóval

A beszélgetés Garaczi Laci és Toepler Zoltán közösen írott darabjának, a Brahms és a macskák művészeti szakvizsga-előadásának kapcsán készült a szerzők felével. "A szereplők általában filozofáltak, az életről való elképzeléseiket mondták el. Nem voltak igazából konfliktusok, nem volt tétje, nem vitatkoztak, vagy ha vitatkoztak is, akkor szellemi dolgokról vitatkoztak. Az a darab, ami elkészült a közös munka eredményeként, végül is tradicionális színdarab lett. Abban az értelemben, hogy a szereplők helyzetben vannak, valami történik velük, előbb rossz lesz nekik, aztán jóra fordul, valaki feláldozza magát, szerelmesek egymásba, meghalnak, vannak szülők, különböző generációk... Van konfliktus."

Garaczi László: Aposztróf

(Kukorelly Endre: TündérVölgy című könyvéről)

Egy elmélet szerint az elő-elő-előembernek elárasztotta lakóhelyét a tenger, meg kellett tanulnia úszni, kiegyenesedett a dereka, szőrzete csak a fején maradt meg, megváltoztatta garatrendszerét, hogy ne menjen víz a tüdejébe, megtanult beszélni, mert úszás közben nem tudott mutogatni a kezével, és mikor kiszáradt a tenger, kijött a partra, csupasz volt, állt és beszélt. Az embert az emelte ki az állatvilágból, hogy alámerült, lehet, hogy ez lesz központi metaforánk.