Csuhai István: Garaczi nyálazza a Vagy-vagy -ot

Garaczi László: Nevetnek az angyalok. Jelenkor Kiadó, 2002. 141 oldal, 1200 Ft

Nem kell rögtön megijedni. Pár évvel ezelőtt, a nyári JAK-táborok egykori helyszínén, Tatán, az utolsó napon rapköltemény-író verseny is szerepelt a műsoron: megadott szavakra ritmikus szövegeket lehetett írni, a pályázók Nagy Atilla Kristóf basszusgitár-kíséretére adták elő pályaműveiket. Nem emlékszem már pontosan, melyek voltak a kiválasztott szavak, de arra igen, hogy szerepelt közöttük a "vadkender" is (nem kell megijedni ettől sem), maga a nyeremény is a múlt ködébe vész, az én képzeletbeli pálmámat mindenesetre (ettől főképp nem kell megijedni) az akkor ifjú Nyilas Atilla vitte el, alábbi két sorával: "Vadkender vagy vadgyapot, / Garaczi nyálazza a Vagy-vagy-ot".


Sonnevend Júlia: Garaczi László: Gyarmati nő

„A 'kistörténet' a szépirodalom szakaszjegye. Amikor a metróhoz szakaszjegyet váltunk, tudjuk, legfeljebb három megállónyi lesz az előttünk álló út, ám ebbe a három megállóba valamiképpen mégis belesűrűsödik majd az utazás teljességének élménye.”


A "kistörténet" a szépirodalom szakaszjegye. Amikor a metróhoz szakaszjegyet váltunk, tudjuk, legfeljebb három megállónyi lesz az előttünk álló út, ám ebbe a három megállóba valamiképpen mégis belesűrűsödik majd az utazás teljességének élménye. Három megállóra található egymástól a Ferenciek terei templom és a Westend, a Parlament és az Országos Onkológiai Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Közép-Európai Egyetem. Elindulunk egy világból, és elérkezünk egy másikba, pedig nem valódi utazást terveztünk, csak amolyan majdnem-utazást.


Kulcsár Szabó Zoltán: Gyarmati nő

„Garaczi László: Gyarmati nő címmel megjelent kötete a szerző rövidprózáinak gyűjteménye.”

Garaczi László: Gyarmati nő címmel megjelent kötete a szerző rövidprózáinak gyűjteménye, amelyek nagy része az 1980-as években, illetve a múlt évtized elején íródott és jelent meg négy kötetben, melyek közül a Nincs alvás! (1992) rendkívül élénk és különféle irodalomszemléleteket polarizáló recepciója máig meghatározza az irodalomkritika szempontjait és szóhasználatát. A kötet tehát alkalmat teremthet ezek utólagos felülvizsgálatára is, továbbá - ez a fontosabb - annak kérdését is felveti, hogy miként értékelhetők vagy mennyire változnak meg ezek a szövegek az azóta jócskán módosult irodalmi és kritikai kontextusban. Mindenki emlékezhet rá, hogy az 1990-es évek irodalmának legmarkánsabb fejleményeit a kritika a "szövegszerűség"/"világszerűség" polaritása mentén dolgozta fel, az is eléggé szembetűnő, hogy jó ideje senki nem mulasztja el megállapítani e hívószavak félrevezető vagy téves voltát, s ma már az sem kerüli el a figyelmet, hogy ez az újabb szólam még félrevezetőbb, mint az, amivel szembeszállt.


Gács Anna: Minden napra fél mese

Feltűnően jóképű könyv a Gyarmati nő, e Garaczi László kisprózáinak bő válogatását közreadó kötet. Merészen egyszerű és szép a borító, albumhoz illően elegáns a tördelés, a tipográfia (mindkettő Máthé Hanga munkája); minden szöveget bélyegnyi fotó vezet be, a szerző készítette fényképek, melyek inkább asszociatív kapcsolatban vannak a szöveggel, mintsem hogy illusztrálnák őket, de mindenesetre hozzájárulnak a kötet finom olvasókönyvjellegéhez. Húsz évvel ezelőtt Garaczi első kötete, a Plasztik a mára legendás, narancssárga borítós JAK-füzetsorozatban jelent meg - nem is érdemes ragozni, milyen nyomdai minőségben.


Cserna-Szabó András: A porzsák delejes világa

Rádió

GL 50

Hogy milyen fontos tud lenni egy karcsú novella (na jó, mondjunk kisprózát); hogy irodalmunkban, ahol a (nagy)regény regnál, és rőfben mérik a halhatatlanságot, mennyire nem csak hosszúlélegzetben lehet számvetni, szembenézni, határvonalat kijelölni; hogy mi minden belefér egyetlen, rövid halálhörgésbe - arra példa lehet Garaczi Fannija.


Nemes Z. Márió: Az irónia fele, avagy a minden ugyanarra

„Az író soha nem olvassa a művét.”

Maurice Blanchot


„Az Én süteménnyé hízik, kövér lesz,

mint a Szív, simán szétkenhető,

meghurkolható, feltekerhető.”

Pollágh Péter


Bombitz Attila: Nyelvi mozi


A gondolatritmus felfokozott szabályai szerint rendkívül gyors ütemû, idõt és teret, az elbeszélõi alakzat tudati síkját többszörösen metszõ mozizásban lehet részünk Garaczi László legújabb, Metaxa címû regényének olvasásakor.


Milián Orsolya: Az áttűnés poétikája

Történet- és cselekményorientáltnak (ha eljutott idáig): van benne szex, szerelem, gyengédség, barátság, rozmár, Amerika, Európa, Magyarország, május, nyár, tél, WTC-torony, zene, zene, zene, csempészet, szanatórium, (ön)gyilkosság, gyerekkor, II. világháború, cronenbergi biohorror, etc.


Margócsy István: Nyelvi mozi

Az ÉS könyve januárban - Garaczi László: metaXa

Különös, elvarázsolt világba viszi olvasóját Garaczi László új regénye - könyvében hatalmasan áradó, bonyolultan szerteszét indázó, sokféleképpen szaggatott, egyszerre roppant gazdag és a hiányokkal mégis rafináltan eljátszó, töredékes szöveget olvasunk, ráadásul olyan szöveget, mely mindvégig, megszakítás nélkül egy mondatban hangzik fel, valamilyen tagolatlan egység óhaját vagy ábrándját ébresztvén fel. Az olvasó majdhogynem észrevétlenül vonódik, s előre haladván egyre mélyebben, bele a regény szövegébe, szövetébe, azaz világába - egy idő után szinte észre sem veszi, hogy miféle beszédet hall, miféle megnyilatkozást olvas: önmaga is részévé válik a megelevenített világnak.


Bodor Béla: Tömbszerű, zümmögő, dallamos: MetaXa

Úgy filozofál Garaczi, ahogyan József Attila teszi olyan verseiben, mint az Eszmélet, A bűn, vagy a Modern szonett. Nem a szereplőivel tárgyaltat meg filozófiai kéréseket (ami akaratlanul is többnyire iróniába csúszna át), hanem fikció-univerzuma elgondolásának a lényege a reális és a teremtett világról való módszeres gondolkodás.