Tárca

Cigorgok

Tárcatár

Összebújva nevetgéltek a kocsma sarkában a zöld műanyag székeken. Rigó egyedül állt a pultnál, azon mesterkedett, hogy elkapja Csutka tekintetét, de Csutka csak a haját igazgatta, tekergette. Rigó vett három kevertet; maguk akarnak lenni, mondja Kisbalog, de Rigó, mintha nem hallaná, leül az üres székre. A következő pillanatban nyílik a kocsma ajtaja, Rigó kirepül, Kisbalog a poharat is ráloccsantja, és visszamegy.

Másnap Kisbalog egyedül a kocsma előtt, a rendőrök úgy fékeznek, hogy kis híján odaszorítják a falhoz. Kiszállnak, ő pengeti tovább a gitárját: "zsindelytetős az én panelom". Az egyik odalép, eltekeri a gitárkulcsot, a húr halk jajszóval lehangolódik. A másik kifolyatja az olajat Kisbalog motorjából. Belerúg: micsoda ócskavas. Kisbalog abbahagyja a gitározást, néz maga elé. Velünk jössz, na gyerünk már, indulás.


A tank és az öregek

Tárcatár

Hűlő kávé kesernyés illata, a vázában virág. Van még öt perc, rágyújt, szürke gerenda fekszik az ablak elé. Kossuth. Csörög a kulcs, az asszony leteszi a táskát. Nem járnak a buszok, mondja, a város felől lövöldözés hallatszik. Nincs rádió, a szomszédban lakó nyugdíjasok nem tudnak semmiről. A kötelességérzet és a kíváncsiság felülkerekedik a félelmen: a százados gyalog indul a Kerepesi úton a központ felé. Porzik a fény, rozsdás ősz, pislog a nap az ágak közt. A szembejövő emberek erősen az arcába néznek. A csikorgó ráncból nevetés lesz, valaki rászól, vegye le a jelvényt a sapkájáról.

Tíz éve dolgozik a minisztériumban, beosztottjai, bár alig múlt harminc, Öregnek hívják.

A pályaudvar mellett gazdátlan tank, mint egy hatalmas, szögletesre módosult, zöld teknősbéka. Emberek állják körül, egy kalauznő hosszú rúdra szögelt zászlót lenget. A százados megkérdi, hol a parancsnok, lelépett, válaszolják. Úgy dönt, beviszi a tankot a minisztériumba; nem tudja, hogy éjjel Piliscsabáról egy gépesített lövész- és harckocsi-zászlóaljat rendeltek a HM védelmére, és szovjet tankok sorakoznak a Valero-ház előtt.


Ping!

Tárcatár


Néhány éve a feleségem látott egy hirdetést, hogy egy új bank reklámfilmes pályázatot hirdet, és a nyertes egymillió forintot kap. A szobánk és a konyhánk plafonján beázások, az ajtó alatt besüvít a szél, a kisszobai konvektor rendszeresen leáll, az ablakkeretek elkorhadtak az idők során, félő volt, hogy egyszer valamelyik ablakunk a hátsó udvarban játszó és állandó dzs! dzs! hangokat hallató Lacikára zuhan. Lacika akkoriban Darth Vader és Luke Skywalker ödipál-szamurájoid párbajának igézetében élt, és csak úgy lehetett rövid időkre elnémítani, ha a résnyire nyitott ablakon még az övénél is félelmetesebb dzs!-dzs!-ket küldtem a mélybe. A döbbent csendben szinte hallottam zakatoló gondolatait: mivel egymaga alakította Vader és Luke szerepét, a harmadik dzs!-ző nem lehet más, mint Obi van, aki ezek szerint bármelyik pillanatban előronthat a pincelejáróból vagy a kukák mögül lézerkardját pörgetve.


Bokrok lázadása

Tárcatár

Capri szigete, két illuzionista a teraszon, nézik a tengert a lemenő nap fényében, koktélt isznak, és nem szólnak egymáshoz. Vagy két bő szoknyás bokor a Ligetben, egymásba szeretnek - túlzás -, kínzó vágy, hogy ágaikat összefonják, de a parkrendezők istene nem engedi. Elindulnak, apró léptek, kis csusszanások; jé, anyu, az a bokor tegnap még ott volt. Óvatosságból először inkább a gyökerükkel nyomulnak, egyik a Kisvidámparknál, másik az Olof Palme-emlékkőnél ered meg, a pingpongasztalok mögött találkoznak egy langyos hajnalon.


TeoFánia

Tárcatár


A szomszédnő a küszöbön, kezében tömlő, fújjam fel a gyereke játékát. Belóg a kömény- és kéményszagú ég. Az előbb még szójelentések árnyalatai, létértelmezési bajmolódások a szellem elefántcsonttornyában, ihlet, azaz a lélek bosszúja, ihlettelenség, az ambíció bosszúja; most viszont egy idegen asszony illatába burkolva biciklipumpámat egy gumiállat zrityójába tömködöm. Kimeríthetetlen gazdagság.

Nem fűz a nőhöz az átlagosnál féktelenebb viszony, jobb, ha a feladatra koncentrálok. Second- vagy inkább serial-hand cucc, a hetvenes évek technikai idiotizmusa, szelep helyett dugó, az anyag vastag, érdes, horpadt. Leharcolt bokszzsák. Először tömpe lábát rúgja ki, fenyegetőn emeli busa fejét, nincs szája, szeme, füle, csak ormótlan teste, amin kizárásos alapon, nem zoológiai, hanem statikai szempontok alapján lehet a lábát, fejét azonosítani.