Részlet

MetaXa

Részletek a regényből


Délelőtt a doktornő asztalán láttam egy ollót, és az jutott eszembe, hogy egy pillanat alatt végezhetnék vele, hogy az emberi élet milyen kiszolgáltatott és törékeny; kivert a veríték, és legszívesebben a földre vetettem volna magam. Fehér köpenyt viselt, aminek az alja (szerintem legalábbis) rövidebb volt, mint az ilyen helyeken szokás. Keresztbe tette a lábát; én összezárt térddel ültem előtte. A napfény megcsillant a kis kanálon a kávéspohárban. Tegnap este érkeztem, ez volt az első beszélgetésünk.

- Hogy érzi magát? Tetszik a szobája?


Arc és hátraarc (részlet)


Anya berakatta a haját, most épp az arcát „teszi fel” a tükör előtt. Csücsörít, keni a rúzst. Csillog a ruhája, a retikülje. Apa fehér ingben, nyakkendőben fröccsözik a konyhában. Nemrég még fürdőköpenyben egy sámlin állva antennát szerelt. Frissen van borotválva, fülcimpáján pici habcsomó. A szakszervezeti klubba készülnek szilveszterre, ám egyszer csak hirtelen megáll velük az idő. Így maradnak: anya rúzsoz, apa fröccsöt iszik. Karjuk fölemelve, egymásnak félig háttal, mintha nem akarnák, hogy a másik lássa, mit művelnek a hirtelen rájuk szakadt örökkévalóságban.