Prózakötet

Gyarmati nő

Válogatott próza

A posztmodern fordulatait alkalmazó korábbi és új novellákban a személyes, ironikus látásmód és az új jelentésekkel telített fogalmak közti feszültség teremt eleven, derűs és bravúrosan ironikus nyelvet, amellyel igényesen, mégis szórakoztatóan közölhető minden, ami az írói látótérbe kerül. A rövid epikai szövegekben a legkülönfélébb kulturális nyelvi törmelékek alkalmazása az ábrázolás fontos eszközévé válik.

A könyvet a szerző fényképfelvételei illsztrálják.


Ambaradan

Garaczi László európai hírű író. Hogy miért, azt aligha kell magyarázni a magyar irodalmat kedvelő olvasónak. Kikerülhetetlenek különös, egyéni hangú írásai. Ambaradan című könnyed, szatirikus könyvében magunkkal nézhetünk szembe:


Nevetnek az angyalok

47 bagatell

"Nemrég olvastam egy vitairatot, és abban egy hiányjegyzéket a kortárs magyar irodalommal kapcsolatban. »Fontosság, közösség, ellenállás, Beethoven-nyitány, meg minden.« Ugyancsak mostanában láttam egy thrillerben, hogy a rendőr, miután kinyírja a kábítószer-kereskedő családját, elmagyarázza a sarokban reszkető dilernek, hogy ő, a maga részéről, nem szereti a nyálas Mozartot, mert ő a tettek embere, és ezért a Beethoven-nyitányok a kedvencei. Valószínű, hogy Beethoven nem egészen ugyanazt jelenti a tanulmányíró és a pszichopata rendőr számára.


Nincs alvás!

"Aztán fölkeltem, és meghaltam. Teljesítettem a rám kirótt napi penzumot: ádáz kézitusába keveredtem egy utcakölyökkel, titkolt szerelem lángja perzselte szívemet, bemagoltam a Ruhr-vidéket, felköszöntöttem a Maca nénit, egy tükörrendszer segítségével megnéztem a fantomos filmet a tévében, aztán fejemre húztam a takrócot, és súlyos szempilláimat lassan és végleg leeresztettem." A szerző maga "keserű és kiábrándult könyvnek" tartja a novellagyűjteményt, de kritikusai gyakran éppen a humorát emelik ki.


Plasztik

"Azért írok, hogy ne kezdjek el hazudni". Garaczi László verseket publikált először, de első kötete már rövidprózát tartalmaz. Írásmódszerét ő maga fogalmazta meg a legpontosabban egyik interjújában: "A megírás fázisában előfordul, hogy többször is átdolgozom a szöveget, kidekázom a szavakat, de ha egyszer befejezettnek érzem, és főleg, ha meg is jelent, akkor ahhoz nem nyúlok többé. (..) A fölösleget ki kell metszeni, akármilyen fájdalmas. Én egészen mazochisztikus élvezettel tizedelem a soraimat.