Próza

mennyország

egy kora nyári nap a fõszerkesztõ fülest kapott, hogy az elnök valamikori hóhéra egy alföldi tanyán bujkál. legjobb emberét, Kaisert küldte, aki nem messze, Sóváron született, és jól ismerte a vidéket. vele ment a barátnõje is. Nóra kezében a recés igazolványkép, a jóképû, tányérsapkás pasasról nehéz volt elhinni, hogy hóhér, hogy embereket ölt meg hivatásszerûen, hogy tényleg õ húzta meg a mártírok nyakán a kötelet.


Szerda, halál, capuccino

Háy Jánosról – Szerda

A litera Naplopás című, 5. születésnapi partiján hét kortárs író olvasta fel naplóparódiáit, hét kortárs íróról a Merlinben. Garaczi László netnaplóparódiáját olvashatják Háy János stílusában.  

Az út vége

A rettegések és lidércnyomások kora véget ért, bágyadt eső hullott a kopasz fákra, nehéz, zsíros, őszi eső: elnehezültek, de fénylettek a bokrok. És ha dadogva is és suttogva is, de újra keltek a szavak.

A ribillió után a Kerepeczky uradalom örökös jobbágyai, az életben maradt szerencsétlen flótások visszahúzódtak a birtokra, szótlanná váltak, lemondóan legyintettek, keserű és foghíjas mosolyra húzták szájukat, kerülték egymást, beleúntak az egészbe, besavanyodtak, mint a kapormártás, kellemetlen öregségszag lengte körül őket, a hátuk mögött összenevettek a fiatalok, akik büszkén viselték homlokuk közepén a zseni lángjegyét, - a gúny mérgezett nyilai röppentek feléjük, de tűrtek, mint a barom, bár tekintetük gyémántos fénye megtört, és betegen vonszolták magukat e földi siralomvölgyben, és senki sem emlékezett egykori délceg, ruganyos járásukra, mert az ülepük megfonnyadt, derekuk meggörnyedt, szájuk végérvényesen és visszavonhatatlanul kicserepesedett, fülkarimájuk elvékonyodott, mikor aztán egyszer még utoljára ünnepélyesen megfogadták, hogy még egyszer elindulnak a macskaköves úton, amerre a madár se jár, de addigra már annyira reménytelenek és visszataszítóak voltak a kicserepesedett ajkukkal és a savanykás öregségszagukkal - szálkeresztben imbolygó, távoli alakok - , hogy néhány bizonytalan lépés után megtorpantak, rádöbbentek a dolog képtelen voltára, visszafordultak, végleg felhagytak nagyratörő szándékaikkal, és hagyták a fenébe az egészet.


MetaXa

Részletek a regényből


Délelőtt a doktornő asztalán láttam egy ollót, és az jutott eszembe, hogy egy pillanat alatt végezhetnék vele, hogy az emberi élet milyen kiszolgáltatott és törékeny; kivert a veríték, és legszívesebben a földre vetettem volna magam. Fehér köpenyt viselt, aminek az alja (szerintem legalábbis) rövidebb volt, mint az ilyen helyeken szokás. Keresztbe tette a lábát; én összezárt térddel ültem előtte. A napfény megcsillant a kis kanálon a kávéspohárban. Tegnap este érkeztem, ez volt az első beszélgetésünk.

- Hogy érzi magát? Tetszik a szobája?


Körbezuhanás

Hálát adtam az égnek, mert azt álmodtam,

hogy szolga vagyok, és a birodalom, ahol élek,

a szolgák birodalma. Hálát adtam az égnek,

hogy fölébredhetek.

Mintha köröskörül elmetszenék a hevedereket,

felnyögnek a rugók.


Pikasszó

Volt egyszer egy vén strici, aki már túl vén volt ahhoz, hogy strici legyen, de még túl fiatal, hogy meghaljon.

A Rákóczi téren fogant, a kocsisoron nőtt fel, és Pikasszónak hívták a csibészek, mert mielőtt a lehasznált lányokat kirúgta, kidekorálta a pofikájukat. Ám a nagy „lila korszak” után züllésnek indult a mester, izmai lazultak, a lányok elszemtelenedtek, visszadumáltak, ahogy ő mondta: puposkodtak, de legfőképp: lenyúlták a lét, a fitala bikák pedig, köztük egy Leonardonak becézett briganti, földkábellel csapták le a Kis Stáció utcában. Kicsit megrugdosták, és közölték vele, hogy ki van rúgva a kerületből.


Szmrty vagy amit akartok

Kedves gyerekek, hol volt, hol nem volt, volt egyszer a Halál. Fogta magát és elindult világot látni.

Most megkérdezhetitek és joggal, hogy például hény lába van a Halálnak. Nem tudom, hány lába van a Halálnak. És azt is megkérdezhetitek, hogy milyen színű a szeme és egyáltalán, milyenek a méretei. Talán rigó nagyságú és a szeme sárga? Nem tudom. És azt sem, hogy száraz vagy zsíros bőrű, pattanásos, allergiás, korpás hajú, száj- és testszaga van-e, mélynövésű, vérszegény, tyúkmellű, évvesztes.


Költők a cicaszéken

Nemrég egy vacsorán egy német költő egy magyar költőhöz fordult az asztalnál.

„Te most alacsony széken ülsz vagy depressziós vagy?” A fiatal magyar költő, nemzedékének jeles képviselője, egyfajta idol és példakép, lenézett maga alá, majd csodálkozva fordult körbe. „Jé, én ülök a cicaszéken?” Mivel titokban én is költő vagyok, sőt, mit takargassam, filozófus is, ily módon rendkívül fogékony a jelenségekből kibontható szimbolikára, az jutott eszembe, hogy a cicaperspektíva jól kifejezi korunk költőjének nézőpontját, mert a költészet valahogy pici lett, a dolgok viszont megnőttek, bonyolultabbá váltak, és bár körbe lehet őket szimatolni, de lényegüket vagy kozmikus összefüggéseiket, ha vannak egyáltalán ilyenek, megragadni aligha.


Oroszlánok

A legszörnyűbb napok is kezdődhetnek vidáman. Pácsót, a szobrászt megbízta egy pasaréti üzletember, hogy készítsen a háza tetejére egy oroszlánt.

Az üzletember – Borteleki Géza - Oroszlán jegyben született, és azt akarta, hogy a szobor ugró oroszlánt ábrázoljon. A szobrász hümmögött, egyrészt ez olyan hatást keltene, mintha az oroszlán az utcán sétálókra vetné magát, másrészt statikailag nehéz megoldani. Lehetne tartórudat illeszteni a hasába, de így gombostűre tűzött bogárra hasonlítana. Mi lenne, ha nem ugrana az oroszlán, hanem csak ülne méltóságteljesen.


Fecni

A litera Nemzeti tizenegy, avagy két választás Magyarországon című sorozatába felkért tizenegy írót, hogy a 2006. április 10-től 20-ig tartó időszak egy-egy napján rövid jegyzetben számoljon be köz-érzetéről, különös tekintettel a polisz ügyeire és állapotára. Mindez egyben nemes versengés is volt – az ország öt bölcsészkaráról delegált diákzsűri döntött úgy, hogy Garaczi László jegyzete érdemli a litera díját.

Litera, 2006. 04. 11.


Cigorgok

Tárcatár

Összebújva nevetgéltek a kocsma sarkában a zöld műanyag székeken. Rigó egyedül állt a pultnál, azon mesterkedett, hogy elkapja Csutka tekintetét, de Csutka csak a haját igazgatta, tekergette. Rigó vett három kevertet; maguk akarnak lenni, mondja Kisbalog, de Rigó, mintha nem hallaná, leül az üres székre. A következő pillanatban nyílik a kocsma ajtaja, Rigó kirepül, Kisbalog a poharat is ráloccsantja, és visszamegy.

Másnap Kisbalog egyedül a kocsma előtt, a rendőrök úgy fékeznek, hogy kis híján odaszorítják a falhoz. Kiszállnak, ő pengeti tovább a gitárját: "zsindelytetős az én panelom". Az egyik odalép, eltekeri a gitárkulcsot, a húr halk jajszóval lehangolódik. A másik kifolyatja az olajat Kisbalog motorjából. Belerúg: micsoda ócskavas. Kisbalog abbahagyja a gitározást, néz maga elé. Velünk jössz, na gyerünk már, indulás.


A tank és az öregek

Tárcatár

Hűlő kávé kesernyés illata, a vázában virág. Van még öt perc, rágyújt, szürke gerenda fekszik az ablak elé. Kossuth. Csörög a kulcs, az asszony leteszi a táskát. Nem járnak a buszok, mondja, a város felől lövöldözés hallatszik. Nincs rádió, a szomszédban lakó nyugdíjasok nem tudnak semmiről. A kötelességérzet és a kíváncsiság felülkerekedik a félelmen: a százados gyalog indul a Kerepesi úton a központ felé. Porzik a fény, rozsdás ősz, pislog a nap az ágak közt. A szembejövő emberek erősen az arcába néznek. A csikorgó ráncból nevetés lesz, valaki rászól, vegye le a jelvényt a sapkájáról.

Tíz éve dolgozik a minisztériumban, beosztottjai, bár alig múlt harminc, Öregnek hívják.

A pályaudvar mellett gazdátlan tank, mint egy hatalmas, szögletesre módosult, zöld teknősbéka. Emberek állják körül, egy kalauznő hosszú rúdra szögelt zászlót lenget. A százados megkérdi, hol a parancsnok, lelépett, válaszolják. Úgy dönt, beviszi a tankot a minisztériumba; nem tudja, hogy éjjel Piliscsabáról egy gépesített lövész- és harckocsi-zászlóaljat rendeltek a HM védelmére, és szovjet tankok sorakoznak a Valero-ház előtt.


Ping!

Tárcatár


Néhány éve a feleségem látott egy hirdetést, hogy egy új bank reklámfilmes pályázatot hirdet, és a nyertes egymillió forintot kap. A szobánk és a konyhánk plafonján beázások, az ajtó alatt besüvít a szél, a kisszobai konvektor rendszeresen leáll, az ablakkeretek elkorhadtak az idők során, félő volt, hogy egyszer valamelyik ablakunk a hátsó udvarban játszó és állandó dzs! dzs! hangokat hallató Lacikára zuhan. Lacika akkoriban Darth Vader és Luke Skywalker ödipál-szamurájoid párbajának igézetében élt, és csak úgy lehetett rövid időkre elnémítani, ha a résnyire nyitott ablakon még az övénél is félelmetesebb dzs!-dzs!-ket küldtem a mélybe. A döbbent csendben szinte hallottam zakatoló gondolatait: mivel egymaga alakította Vader és Luke szerepét, a harmadik dzs!-ző nem lehet más, mint Obi van, aki ezek szerint bármelyik pillanatban előronthat a pincelejáróból vagy a kukák mögül lézerkardját pörgetve.


Bokrok lázadása

Tárcatár

Capri szigete, két illuzionista a teraszon, nézik a tengert a lemenő nap fényében, koktélt isznak, és nem szólnak egymáshoz. Vagy két bő szoknyás bokor a Ligetben, egymásba szeretnek - túlzás -, kínzó vágy, hogy ágaikat összefonják, de a parkrendezők istene nem engedi. Elindulnak, apró léptek, kis csusszanások; jé, anyu, az a bokor tegnap még ott volt. Óvatosságból először inkább a gyökerükkel nyomulnak, egyik a Kisvidámparknál, másik az Olof Palme-emlékkőnél ered meg, a pingpongasztalok mögött találkoznak egy langyos hajnalon.


TeoFánia

Tárcatár


A szomszédnő a küszöbön, kezében tömlő, fújjam fel a gyereke játékát. Belóg a kömény- és kéményszagú ég. Az előbb még szójelentések árnyalatai, létértelmezési bajmolódások a szellem elefántcsonttornyában, ihlet, azaz a lélek bosszúja, ihlettelenség, az ambíció bosszúja; most viszont egy idegen asszony illatába burkolva biciklipumpámat egy gumiállat zrityójába tömködöm. Kimeríthetetlen gazdagság.

Nem fűz a nőhöz az átlagosnál féktelenebb viszony, jobb, ha a feladatra koncentrálok. Second- vagy inkább serial-hand cucc, a hetvenes évek technikai idiotizmusa, szelep helyett dugó, az anyag vastag, érdes, horpadt. Leharcolt bokszzsák. Először tömpe lábát rúgja ki, fenyegetőn emeli busa fejét, nincs szája, szeme, füle, csak ormótlan teste, amin kizárásos alapon, nem zoológiai, hanem statikai szempontok alapján lehet a lábát, fejét azonosítani.


Bogozás

A szöveg a Litera Orosz rulett című, 3. születésnapi partijára született


A magyar orosz-rulett logikája épp fordítottja az orosz orosz-ruletténak-nek, itt az győz, aki lelövi magát…

Komor éj ereszkedett az őszi tájra, mint valami rettenetes denevérszárny, lassú eső permetezett, a dácsák fölött megdőltek a füstcsíkok. Kátya, Dunya és Aglája a rekedten duruzsoló szamovár köré húzódtak; súlyos, nehéz csöndben ültek immár órák óta, várták, hogy a távolban elpattanjon egy húr. Nyári estéken ilyenkor idehallatszott a csehóból – a muzsikok valamiért csehovnak hívják – a vidám harmonikaszó, a leírhatatlan csattogás, ahogy kancsukával csapkodják tánc közben a kéregbocskorukat, de most, ősszel, mikor a Moszkvába utazás vagy a hasznos munkálkodás esélyei a nulla felé kvadráltak és a füstcsík gyáván megdőlt a beroggyant tetők fölött, Kátya, Dunya és Aglája szívében fáradt zengzetek ébredtek és haltak el ugyanolyan gyorsan.


Litera-napló

2005. augusztus 15-21.

Traktorkerék foci ;

A kullogó;

Astrosapiens;

Hattyúk;

800 m;

MM;

Nemzeti Front

Traktorkerék foci

2005. 08. 15.

A Sziget X. napja, Fekete Pákóval kell focizni, persze nem találom a pályát, elkések, megy a meccs, és tényleg ott a Pákó, de aztán a másik csapatban is van egy, nem derül ki, melyik az igazi. Állítólag a VIP-sátornál nem akarták kiadni a jegyét, mert nem volt nála személyi, és rosszul esett neki, hogy nem ismerik fel.


Garaczi László: POMPÁSAN BUSZOZUNK!


Akkor derült ki, hogy Klári néni amerikai kém, mikor Takács Feri észrevette, hogy mikrofilmet dug az orrába. A szíjáétől kapta, akkora, mint egy szőrszál, fel lehet rá venni a laktanyákat. Klári néni számító ravaszsággal úgy tervezte meg az osztálykirándulás útvonalát, hogy a legfontosabb laktanyákat lefényképezhesse az orrával.

A lefényképezett laktanyák kiszolgáltatottá válnak, mint a hátára fordított szarvasbogár.


Találkozás a Bolondok tornyában (láncszöveg)

kezdeményezte és szerkesztette: Wernitzer Júlianna

MÁRTON LÁSZLÓ - ANTONIO FIAN -

GARACZI László - Kathrin Röggla

Terézia MORA - Andreas JUNGWIRTH

PARTI NAGY Lajos - MÁRTON LÁSZLÓ


Garaczi László: A biotörpe

Dramolett

Szereplők:

ABEL, 65 éves, portugál, nyugdíjas könyvtáros

ANNA, 27, örmény, nyelvészhallgató

BRUNO, 38, Luxemburg, színész

MALGORZATA, 52, lengyel

SARA, 40, magyar üzletasszony

THOMAS, 22, német kalauz

OSKAR, 35, svéd katona

Szereplők:

ABEL, 65 éves, portugál, nyugdíjas könyvtáros

ANNA, 27, örmény, nyelvészhallgató

BRUNO, 38, Luxemburg, színész

MALGORZATA, 52, lengyel

SARA, 40, magyar üzletasszony

THOMAS, 22, német kalauz

OSKAR, 35, svéd katona


Matyesz

Vacsora után elkortyolta a pohár bort, amit asszonya tett elé negédes mosollyal, aztán szakadt gúnyát, lukas föveget vett, hogy elvegyüljön az egyszerű nép között. Arra gondolt, hogy Bea talán nevetségesnek találja az öncélú, hiú színészkedést, de Bea azt mondta, nagyon is imponál neki, elvégre Itáliából származik, a commedia del arte hazájából. Már napközben látszott Mátyáson, mire készül, tétova mozdulatain, felhős tekintetén.


3 hasonlat

(Füttyös)


Hasítás

Harmadikban Rózsika nénit kapták osztályfőnöknek, körömtisztaság-ellenőrzés után kijelölt egy szégyenpadot, de volt sarokba állítás, üvöltözés, lealázás a sírógörcsig. A munkásmozgalom és az osztályharc voltak a vesszőparipái meg az a szó, hogy „impertinens".


Prézli és Szamanta

A zsemleszínű pumi nyakán réztábla lóg: „Kérem, ne vigyenek sehova, önsétáltató vagyok!” Mikor el akarja intézni folyó vagy más halmazállapotú ügyeit, pofájába kapja a fogasról lógó kulcsokat, beszalad a dolgozószobába, ahol a gazdája éppen mondjuk mesét ír, irgalmatlanul megrázza a kulcscsomót, mire a gazdi abbahagyta az írást, és kiengedi az utcára.


Arc és hátraarc

Részlet

Minden nap lezavarták őket söpörni, beállt a dolog. Amíg el nem fogynak a levelek, amíg le nem kopaszodnak a fák, ők takarítják az udvart az esti szabadidejükben.

A söprés szabályai: a levélkupacokból prizmákat kell képezni, és mikor már csak ezek a prizmák sorakoznak szabályos rendben a betonon, és nem látszik semerre levéltörmelék, akkor lehet a konténert odatolni, és elkezdeni a lapátolást.


Ezüst nyár

Csütörtök van, az olimpia második hete, mikor e sorokat írom, és még nincs aranyunk. Zimbabwe, Bahrain, Panama nyomában loholunk az éremtáblázaton. Fura csillogás a szomszédban lakó kínai szemében - szánalom?