Nevetnek az angyalok

Nevetnek az angyalok

47 bagatell

"Nemrég olvastam egy vitairatot, és abban egy hiányjegyzéket a kortárs magyar irodalommal kapcsolatban. »Fontosság, közösség, ellenállás, Beethoven-nyitány, meg minden.« Ugyancsak mostanában láttam egy thrillerben, hogy a rendőr, miután kinyírja a kábítószer-kereskedő családját, elmagyarázza a sarokban reszkető dilernek, hogy ő, a maga részéről, nem szereti a nyálas Mozartot, mert ő a tettek embere, és ezért a Beethoven-nyitányok a kedvencei. Valószínű, hogy Beethoven nem egészen ugyanazt jelenti a tanulmányíró és a pszichopata rendőr számára.


Csuhai István: Garaczi nyálazza a Vagy-vagy -ot

Garaczi László: Nevetnek az angyalok. Jelenkor Kiadó, 2002. 141 oldal, 1200 Ft

Nem kell rögtön megijedni. Pár évvel ezelőtt, a nyári JAK-táborok egykori helyszínén, Tatán, az utolsó napon rapköltemény-író verseny is szerepelt a műsoron: megadott szavakra ritmikus szövegeket lehetett írni, a pályázók Nagy Atilla Kristóf basszusgitár-kíséretére adták elő pályaműveiket. Nem emlékszem már pontosan, melyek voltak a kiválasztott szavak, de arra igen, hogy szerepelt közöttük a "vadkender" is (nem kell megijedni ettől sem), maga a nyeremény is a múlt ködébe vész, az én képzeletbeli pálmámat mindenesetre (ettől főképp nem kell megijedni) az akkor ifjú Nyilas Atilla vitte el, alábbi két sorával: "Vadkender vagy vadgyapot, / Garaczi nyálazza a Vagy-vagy-ot".


Danyi Zoltán: Élni jó!

Úgy vettem észre, hogy ez az író, akiről szó lesz, szereti távolabbról kezdeni a dolgokat, vagy néha éppen távolabbról folytatni őket – olykor akár még látszólag oda nem illő fordulatokkal is. Ez tehát az ő magabiztos módszere, már ahogy észlelem.

Másrészt azt is észrevettem még, hogy ez az író (ez a szóban forgó!) kedveli az imitációt is. Végül ezért döntöttem úgy, hogy egy recenzió imitációjával kedveskedek most neki, és ezen a módon szólok néhány sort a legújabb könyvéről.