Hanganyag

Katharmoi


Meghallgatható a PIMmedia oldalán.



Ezerkilencszáznyolcvanöt Szentivánéjének hajnalán nagy fekete oszlopok nőttek a fejemben, átmentünk egy másik buIiba, színes lampionok lógtak a fákról és levizeltük a tábortüzet; katonai zubbonyban álltam a borókabokor mellett; mi ez a véres nyál a szívemben, kérdeztem a téboly, az alázat és a mámor hangján, cipőmre habkönnyű és ragyogó sár tapadt: a kegyelem sara; egy bedeszkázott kondérra telepedtem és szorongva szopogattam pernod-mat; oh, my lord, no more free steps to heaven, just walkie-talkie, csak alaki képzés: mert lehet, hogy szeretem a rossz szokásaimat és a piros telefonomat, de biztos, hogy nem szeretem az emberiséget, nem szeretem a férfiakat és nem szeretem a nőket, nem szeretem a gyerekeket és nem szeretem az öregeket, de nem szeretem ezt a várost se, ezt az országot se, ezt a kontinenst se és nem szeretem a Földet