Gyarmati nő

Gyarmati nő

Válogatott próza

A posztmodern fordulatait alkalmazó korábbi és új novellákban a személyes, ironikus látásmód és az új jelentésekkel telített fogalmak közti feszültség teremt eleven, derűs és bravúrosan ironikus nyelvet, amellyel igényesen, mégis szórakoztatóan közölhető minden, ami az írói látótérbe kerül. A rövid epikai szövegekben a legkülönfélébb kulturális nyelvi törmelékek alkalmazása az ábrázolás fontos eszközévé válik.

A könyvet a szerző fényképfelvételei illsztrálják.


Szmrty vagy amit akartok

Kedves gyerekek, hol volt, hol nem volt, volt egyszer a Halál. Fogta magát és elindult világot látni.

Most megkérdezhetitek és joggal, hogy például hény lába van a Halálnak. Nem tudom, hány lába van a Halálnak. És azt is megkérdezhetitek, hogy milyen színű a szeme és egyáltalán, milyenek a méretei. Talán rigó nagyságú és a szeme sárga? Nem tudom. És azt sem, hogy száraz vagy zsíros bőrű, pattanásos, allergiás, korpás hajú, száj- és testszaga van-e, mélynövésű, vérszegény, tyúkmellű, évvesztes.


Nemes Z. Márió: Az irónia fele, avagy a minden ugyanarra

„Az író soha nem olvassa a művét.”

Maurice Blanchot


„Az Én süteménnyé hízik, kövér lesz,

mint a Szív, simán szétkenhető,

meghurkolható, feltekerhető.”

Pollágh Péter


Gács Anna: Minden napra fél mese

Feltűnően jóképű könyv a Gyarmati nő, e Garaczi László kisprózáinak bő válogatását közreadó kötet. Merészen egyszerű és szép a borító, albumhoz illően elegáns a tördelés, a tipográfia (mindkettő Máthé Hanga munkája); minden szöveget bélyegnyi fotó vezet be, a szerző készítette fényképek, melyek inkább asszociatív kapcsolatban vannak a szöveggel, mintsem hogy illusztrálnák őket, de mindenesetre hozzájárulnak a kötet finom olvasókönyvjellegéhez. Húsz évvel ezelőtt Garaczi első kötete, a Plasztik a mára legendás, narancssárga borítós JAK-füzetsorozatban jelent meg - nem is érdemes ragozni, milyen nyomdai minőségben.


Kulcsár Szabó Zoltán: Gyarmati nő

„Garaczi László: Gyarmati nő címmel megjelent kötete a szerző rövidprózáinak gyűjteménye.”

Garaczi László: Gyarmati nő címmel megjelent kötete a szerző rövidprózáinak gyűjteménye, amelyek nagy része az 1980-as években, illetve a múlt évtized elején íródott és jelent meg négy kötetben, melyek közül a Nincs alvás! (1992) rendkívül élénk és különféle irodalomszemléleteket polarizáló recepciója máig meghatározza az irodalomkritika szempontjait és szóhasználatát. A kötet tehát alkalmat teremthet ezek utólagos felülvizsgálatára is, továbbá - ez a fontosabb - annak kérdését is felveti, hogy miként értékelhetők vagy mennyire változnak meg ezek a szövegek az azóta jócskán módosult irodalmi és kritikai kontextusban. Mindenki emlékezhet rá, hogy az 1990-es évek irodalmának legmarkánsabb fejleményeit a kritika a "szövegszerűség"/"világszerűség" polaritása mentén dolgozta fel, az is eléggé szembetűnő, hogy jó ideje senki nem mulasztja el megállapítani e hívószavak félrevezető vagy téves voltát, s ma már az sem kerüli el a figyelmet, hogy ez az újabb szólam még félrevezetőbb, mint az, amivel szembeszállt.


Sonnevend Júlia: Garaczi László: Gyarmati nő

„A 'kistörténet' a szépirodalom szakaszjegye. Amikor a metróhoz szakaszjegyet váltunk, tudjuk, legfeljebb három megállónyi lesz az előttünk álló út, ám ebbe a három megállóba valamiképpen mégis belesűrűsödik majd az utazás teljességének élménye.”


A "kistörténet" a szépirodalom szakaszjegye. Amikor a metróhoz szakaszjegyet váltunk, tudjuk, legfeljebb három megállónyi lesz az előttünk álló út, ám ebbe a három megállóba valamiképpen mégis belesűrűsödik majd az utazás teljességének élménye. Három megállóra található egymástól a Ferenciek terei templom és a Westend, a Parlament és az Országos Onkológiai Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Közép-Európai Egyetem. Elindulunk egy világból, és elérkezünk egy másikba, pedig nem valódi utazást terveztünk, csak amolyan majdnem-utazást.